A minőségellenőrzés

A fordítás elengedhetetlen része az önellenőrzés is. Ezt többféle képpen is elvégezhetjük. Vagy megkérjük egyik virtuális kollégánkat, abszolút szakértő ismerősünket, vessen már egy pillantást a munkánkra, vagy magunk végezzük el a feladatot. Akármennyire is sürget a leadás, érdemes a fordítás befejezése után rápihentetni: kikapcsolódni, elszakadni a betűtengertől, beiktatni egy kocogást, zenehallgatást, netán zenehallgatással összekötött vezetést, hogy tiszta fejjel fókuszálhassunk a szövegre. Amikor több százezer leütést kell átvizslatnunk, soha ne azonnal a fordítás után tegyük ezt. A helyesírás ellenőrző progiknak megvan az a hátránya, hogy esetenként butuskák, és rossz megoldásokat kínálnak fel az efféle ármánykodásra fel nem készült leendő áldozataiknak (külön élmény, ha angol nyelvű az Office-unk)...Elkél tehát mellé hivatalos állásfoglalás is, gondoskodó projekt managerünk esetleg meglephet egy-egy hibalistával, amit kötelező bemagolni! Sokan nem tudják „értékelni” az ilyen jellegű visszajelzéseket, sőt, egyenesen megsértődnek.

Számtalan jó tanács olvasható az önellenőrzési eljárás menetéről. Nem árt mazsolázgatni: okos ember holtáig tanul.

Ha van rá módunk, nyomtassuk ki a szöveget. Így sokkal jobban kitűnnek a hibák, amiket lehetőség szerint rikító színnel pontosan jelöljünk meg. Ne karikázgassunk! Mire újra elővesszük, előfordulhat, hogy már nem fogunk emlékezni, miért is jelöltük meg az adott szövegrészt. A helyesírás mellett ellenőrizzük a betűtípust, betűnagyságot, címsorokat, bekezdéseket, formázást is. Ha a szöveg webre vagy termékre kerül, netán folyóiratba, nem árt felolvasni magunknak. Visszaadja-e munkánk az eredeti szöveg stilisztikai jegyeit, megvan-e a szöveg szükséges pulzálása, amely marketinges anyagoknál esszenciális. Készíthetünk egy tételes hibalistát is, ha visszaesők vagyunk. (Ezt már fordítás közben sem árt beiktatni, már ebben a szakaszban is rádöbbenhetünk saját gyengéinkre). Mi az, amit módszeresen helytelenül írunk, vagy fordítottunk. Esetleg így is, úgy is. (Memorizáljuk a helyes verziót minden esetben!) Ilyenkor jön jól a keresés és csere funkció, amiről már értekeztem (akár Word-ben, akár a globális megoldásban). Ezt a double space-ek kiszűrésére is használhatjuk (double space lecserélése sima space-re, grandiózus!). Ha szoftverrel fordítunk, ellenőrizzük a memória beállításait, nehogy felesleges helyközökkel gazdagodjon a munkánk.

Amikor kétnyelvű doksit gyomlálunk, óvakodjunk a Tag-ek megsértésétől. Nem fogja feltakarítani a program. Ha ebben a formában is kell leadnunk az anyagot, vagy TagEditorban váltsunk célnyelvi nézetre, vagy a Wordben olvasási nézetre. Így is olvassuk át, a koherencia problémákat csak így tudjuk kiszűrni.

Létezik még egy megoldás: a minőséget szoftverrel is lehet ellenőrizni. A Trados, a Wordfast és a kis belga Yamagata nagyágyúja. Míg a Yamagata szoftverét első sorban irodáknak ajánlják, nem gondolom, hogy árt a maximalizmus, pláne, ha valamilyen érthetetlen oknál fogva vonzzuk a gépkönyveket...Az embert ezek a megoldások sem helyettesíthetik, de nagy mértékben támogatják, kíméletlenül lecsapnak az inkozisztenciára! A Wordfast pénztárca kímélő segítsége nyelvérzékeny, kezdő szabadúszóknak ajánlott, a Wordfast-ba épül be, nem önálló alkalmazás.

Munkájára igényes szakembert mindig foglalkoztatja a minőség kérdése, állandó fejlődés szükséges, ha ebben az igencsak kemény üzleti szegmensben tartósan sikeresek akarunk maradni!

É, akit abszolút példaképemnek tartok, a következőt mondta egyszer: „Tudod, az a rengeteg gépkönyv. És ha mégis elrontottam valamit??? Legalább öt évig rettegésben éltem, amikor megkezdtem a szabadúszást: egyszer megáll a ház előtt egy fekete autó, mert valahol félre fordítottam valamit...”