A napokban Égi néniről beszélgettünk E-val. E mamája és az én mamám szomszédok voltak. Köztük lakott egy apró kis házikóban Égi néni. Kiskoromban mindig különleges lénynek tartottam Égi nénit, azt hittem valami angyalféle, azért égi. Mamával sokat jártunk hozzá. Még ma is emlékszem ősz hajára, meg a tengerkék szemére. Persze, akkor még mit sem sejtettem az etimológiáról, ami az egyetemen az egyik kedvenc szemináriumom lett. Itt verte a fejünkbe Vágyi Vata a gót betűk olvasását (ma is probléma nélkül olvasom Hauptmannt ezer éves kiadásban). Emlékszem, mikor valaki félre olvasott, szemöldökét felhúzva kinézett a szemüvege mögül: „Das meinen Sie aber jetzt nicht ernst!” Ő volt az, aki megtanította szeretni a szavakat: „Enigmatisch – ist dieses Wort nicht wunderschön? Sagen Sie es laut! Enigmatisch! Benutzen Sie es, lassen Sie es nicht aussterben!” A Hellstab név mára Németországban is kiveszőben van, a 20-as évek környékén még többen éltek itt Villány környékén is.
Aztán, ahogy Égi néniről eszünkbe jutott a sülttök, meg a bokrai, eszünkbe jutott a kert is. Nem is amolyan zeg-zugos titkos kert volt ez telis-tele virágokkal és gyümölcsfákkal, hanem maga a nagybetűs szabadság. Egyszerűen hatalmas volt, aljában kis patak, amin átkelve kitárult a világ. Még kertkapu sem volt, olykor szinte egy emberfiával sem találkoztunk, amikor útrakeltünk felfedezni a világot: kisovisként.
Alle, die von Freiheit träumen
soll'n das Feiern nicht versäumen!
Sollen tanzen, auch auf Gräbern
Freiheit, Freiheit
ist das Einzige, was zählt
Freiheit, Freiheit
ist das Einzige, das zählt!
(Marius Müller Westernhagen)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése