Ilyen a, ilyen a boksz!

Amikor új megbízó szeretne meglepni egy kisebb-nagyobb munkával ajánlott a következő lépéseket megtenni:

- Megbízó kapcsolattartójának adatait: e-mail-cím, telefonszám, stb. megvizsgálni.

- Megbízóról a lehető legtöbb információt beszerezni.

- Megbízó webes jelenlétét (weblap, fórumok, stb.) ellenőrizni.

- Megbízó nevére rákeresni a különböző, a megbízók fizetési szokásait firtató fórumokban.

- Megbízó Blue Board adatlapját alaposan végignézni.

Nos, ezeket mind meg is tettem. A Blue Board adatlapon csupa 5-ös osztályzat, teljesen nyugodt voltam. A gondok, így visszatekintve, akkor kezdődtek, amikor a már amúgy is komoly engedményt tartalmazó árból, tovább akart alkudni az egyik PM. Tette mindezt már a munka megkezdése után. Ezt annyira visszataszítónak és pitiánernek találtam, hogy jó szerencsét kívánva közöltem, nem tudok segíteni. Kisvártatva mégis elfogadták az áraimat. A köztes határidőket a megbízás elfogadása után uk-muk-fuk módosították... A PM-ek nem igazán jól kommunikáltak angolul, technikai kérdésekben pedig egyszerűen megállt a tudomány. Így a sürgető technikai problémák megoldásának érdekében egy nyugat-európai ősmegbízóm segítségét kellett kérnem, hiszen a szoftvergyártó support-jára akár napokat is várhatunk. Szerencsémre készségesen segített. Mivel december 31. volt a leadási határidőm, a számlát januárban állítottam ki, a cég fizetési szabályzata alapján a tárgyhavi számlák hajszál pontosan az azt követő hónap 25. napján kerülnek kiegyenlítésre. A kért megrendelőn a céges adatok helytelenül lettek feltüntetve, mint utóbb kiderült. A számlát alaki hibára hivatkozva visszadobták, amit azonnal korrigáltam. Innentől pedig egy elképesztő történet vette kezdetét.

Miután első megbízásról beszélünk és egy igen szép kerek hat számjegyű összegről, árgus szemekkel figyeltem a devizaszámla egyenlegértesítő sms-eimet, de semmi nem történt. Sokan elbagatellizálják a fizetési határidő fontosságát. Egy megbízó ne várjon percre pontos szállítást, ha nem képes betartani a fizetési határidőt. Ez a biznisz a kölcsönös bizalomról szól. Nincs helye ellenvetésnek. A fizetési emlékeztetőmre egy "automatikus" válasz érkezett, köszönik szépen, megkapták a számlát. Ezt viszont már hetekkel ezelőtt visszaigazolták, szintén automatikus formában. Az ezt követő e-mail-jeimre, címezhettem a pénzügynek vagy a PM-nek, egyszerűen semmi visszajelzés nem érkezett, mindössze elvétve egy-egy olvasási visszaigazolás. Nem tudom, mi által vezérelve, de ismét ránéztem a Blue Board-ra. Hatalmas egyesek beverve... 2-3 hónap elteltével minőségi kifogásra panaszkodva több fordítónak is megtagadták a fizetést... Ennek már fele sem volt tréfa. Felvettem a kapcsolatot az egyik, elégtelen osztályzatot beíró belga kollégával. Azonnal válaszolt, és elmondta, hogy semmi értelme kérdezgetni-kérlelgetni. Nagy szerencsémre szakjogász, így alaposan beásta magát a témába. Ráadásul hogy-hogynem a nyugati kollégák egyébként is mindig sokkalta tájékozottabbak jogaikat illetően. Első és legfontosabb: minőségi kifogásnak ennyi idő elteltével helye nincs, hacsak nem írtunk alá valami olyasmit, hogy életünk végéig üldözhetnek egy vesszőhiba miatt. A minőségi kifogást minden esetben tételes hibalistával vagy magával a lektorált anyaggal kell alátámasztani. Mivel az Európai Unió lehetővé teszi és megsokszorozta a határon átívelő szolgáltatásokat, az Európai Bíróságon egyszerűsítettebb formában, közvetlenül kezdeményezhető fizetési meghagyási eljárás, ügyvéd bevonása nélkül. Fontos tény továbbá az is, hogy a Berni Egyezmény is szabályozza a nemfizetést. Az egyezmény értelmében a fordítás szerzői joga, a megfelelő díjazás megtérítése hiányában, magát a fordítót illeti. Tehát, ha megbízó azt felhasználja, leszállítja az ő megbízója felé, és ne adj' Isten, az is felhasználja, a tényállás a következő: a végső megbízó szándékos félrevezetése, illetve a szerzői jogok megsértése a megbízó és végső megbízó által. Summa summarum: "fenyegető" levelemet megírtam, nem feledkeztem meg arra sem kitérni, hogy megalázó üzletpolitikát és céges kommunikációt folytatnak, de bővebben majd az ügyvédem tájékoztatja őket az azt követő héten. Láss csodát: másnap utaltak... Ha bárkinek bármilyen kételye lett volna eddig, ezt nevezzük szándékos nemfizetésnek, sajnos, Magyarországon is túl széles a kör, aki ezt a módszert alkalmazza, tőzsdei machinációk miatt vagy akár deklarált üzleti stratégiaként. Ha nem vagyunk elég talpraesettek, iszonyat pénzeket kereshetnek-spórolhatnak rajtunk. Nem késlekedtem közölni a jó hírt a belga kollégával. Kiderült, jogi, saját szakterületébe vágó szöveget fordított anyanyelvére... Az ő esetében tehát a minőségi kifogás egy ócska, gusztustalan trükk volt a sok közül, amelynek hátterében a szándékos nemfizetés állt. Hatékony fegyverként a nyilvánosságra hozatal is bevethető (Blue Board, egyéb fórumok, szakmai cikkek leközlése az érintett portálokon). Ha lúd, legyen kövér! Mindez iszonyatosan időigényes. De a piacot belülről is kötelesek vagyunk szabályozni! Ha szép szóval nem megy, akkor erővel!

 

Mo' money, mo' fun...

Dear owner of my local supermarket,

You are probably really happy to have me as your custormer. Here are some simple rules to keep me as a customer:

- Please add everything I buy to my bill

- Please send an invoice once a month at the end of the month for everything I buy

- I will pay every invoice after 60 days

- I will start counting those days at the end of the month in which you send the invoice

- I will pay on my payment date, which happens to be the 15th of every month (don't complain, it could be the 30th!)

- I decide what I pay for your products

- If I buy the same product twice I will pay only half for the second product

- If I buy a lot I decide what reduction you will give

- Please also give me an extra reduction because it's a crisis

- I only pay on PayPal

I hope you know how lucky you are that I am still your customer!

Don't expect me to thank you, you probably know how many supermarkets there are and some of them are a lot cheaper than you! I will let you know if I think of any other rules in the future to keep our cooperation as perfect as possible!

Kind regards,

Your customer

How To Treat Your Local Supermarket by Wilmer Brouwer

Maci a málnásba

Nem kell sokáig törnie a fejét annak a vállalkozónak, aki át akarja verni társait. A cégvezetők többségét ugyanis a legegyszerűbb trükkökkel is félre lehet vezetni. Csatlós Csilla, a kintlevőségek kezelésével foglalkozó Direktinfo Kft. ügyvezetője szerint a csalások elharapódzása többek között annak köszönhető, hogy míg a tisztességes cégvezetők jóhiszeműen állnak a partnereikhez, pedig szinte semmit nem tudnak róluk, addig  a csalók minden információt megszereznek áldozataikról. Még annak is utánanéznek, hogy milyen behajtási technikákat alkalmaznak, s mennyi idő után veszik igénybe követeléskezelők segítségét. a csalások jó része ugyanazon forgatókönyv szerint zajlik: a vevő nem ismeri el a teljesítést, és visszaküldi a számlát; az ügy ezért bíróságra kerül, ahol hosszasan elhúzódik; a csaló pedig a tartozással együtt továbbadja a céget egy, a társaságok eltüntetésére specializálódott személynek.

Csatlós Csilla szerint már az is gyanúra adhat okot, ha néhány próbálkozás után sem lehet elérni telefonon a megrendelőt, továbbá alátámasztotta azt a tényt is, hogy nem teljesültek azok a várakozások, amelyek szerint a válság hatására letisztul a magyar cégek piaca. Épp az ellenkezője történt. A témáról bővebben a Magyar Nemzet október 20-i számában, a fordítói piac megrögzött hazárdjátékosairól pedig a fordit.hu vonatkozó fórum topic-jaiban olvashatunk.
  

Money talks

Már többször megemlékeztem a nemfizető ügyfelekről. Számos lehetőségünk van arra, hogy egy-egy munka elvállalása előtt az adott megbízóról informálódjunk. A Proz Blue Board-ja vagy a TranslatorsCafe Hall of Fame/Shame interaktív felülete nagy segítségünkre lehet a döntés meghozatalában, de nagyon jó szolgálatot tehet a Némethonban beüzemelt kifejezetten tolmácsoknak és fordítóknak szóló fórum, a zahlungspraxis.de amely a megbízók fizetési gyakorlatát és morálját világítja meg, továbbá hasznos tanácsokat ad a behajtásra vonatkozóan is. Érdemes feliratkozni, legyünk résen és ne ismerjünk párdont!

      

Kit parazitáljunk - Avagy kell-e nekünk a nagy hal?

Már régóta tervezem, hogy tollat ragadok a nagy hal témájában. Sokan vallják azt a nézetet, hogy elég, ha csak egyszer sikerül megfognunk az Isten lábát, rászívódunk egy megbízóra, aki aztán fűvel-fával elhalmoz, sínen lesz onnantól kezdve a bizniszünk. Hiszen egy csodálatos barátság vette kezdetét, kigolyózhatatlanok vagyunk, elégedetten hátradőlhetünk a főnöki bőrfotelünkben. A valóság azonban ennél sokkalta kockázatosabb és kiábrándítóbb. Az elmúlt hónapokban az egyik fórumon kétségbe esetten panaszolta az egyik kolléga, hogy kintlevősége csillagászati méreteket ölt, az is lehet, hogy be kell csuknia a boltot. Már a járulékait sem tudja fizetni, a többiről nem is beszélve. És bizony mindössze egy cég gondolta úgy, hogy nem fizet. A csúcsmegbízó. Hát hogy?

Aztán jön a telefon I-től: „Képzeld, mi történt? Kiestem a nagy-nagy projektemből. Mit tegyek most?” Lényegében erre fókuszált, minden idejét lekötötte, aztán egyik napról a másikra arrivedercsi, ámore! Ott áll majdnem, ahol a part szakad. Hát hogy?

Aztán látom a sztármenedzsert, Wiedekinget a ZDF-en, beadta a kulcsot! Megy a sírás-rívás. Nem olyan régen még kubai szivart pöfékelve héderelt a legújabb Porsche cabriokban. Mára a Volkswagen felette a Porsche-t. Iszonyatos körbetartozások az autóiparban, tengeren túlról, Távol-Keletről Európába átnyúlva. Ez a fordítási piacot is érinti, hiszen a piac nem kis részét teszik ki az autóipari megbízások, és ez csak egy szegmens. Magyarország a körbetartozás Mekkája, a szavahihetetlenség netovábbja. Hát hogy? Hol van itt az „Ein Mann, ein Wort” rigorózus vízmértéke, az adott szó hatalma.

És hogy mit tehet az egyszeri fordító? Egész egyszerűen, nem hagyja idáig fajulni!

Soha nem egy céget parazitál, hiszen ez ebben a gazdasági helyzetben felér egy harakirivel. Legalább 4-5 állandó legyen... Iszonyatos változások mennek végbe az idén, a magyar fordítási piacról inkább nem értekeznék.

Azonnal lecsap a nemfizető megbízókra: No money, no new assignment! Tegyük fel a kérdést: „Ha én, Kiss Lajos, anyja neve: Nagy Lujza, uszkve 30 nap késéssel adom le a fordítást, alkalmaznátok megint?”

Tudja, mikor kell kiszállni. Állandóan értékeli a megbízóit, hiszen az ISO-s irodák őt is folyamatosan értékelik. Ez egy oda-vissza folyamat.

Állandóan játékban marad, működjön az a reluxa, ha már annak idején bepaliztak vele. Soha ne legyen hosszabb ideig egy megbízó miatt leeresztve.

Szabad idejében, ha akad, nem próbafordításokkal kec-mec-el, hanem nyom egy kis marketinget. Összerántja a weboldalát, frissíti a profiljait és az önéletrajzát, hiszen akár három hónap alatt is irdatlan távokat képes bebarangolni a magunkfajta: Jön, lát és győz!

Soha nem hagyja magát lenyomni, hiszen nagy guruja, Bob Marley is megmondta már annak idején: Get up, stand up: stand up for your rights!

Béláim! Túltoltuk!

Jajajajaj! Azok a fránya határidők. Ugyan már megemlékeztem a határidő szentségéről, de vannak kirívó esetek is. Előfordulhat, hogy a melóról, amit bevállaltunk kiderül, hogy egy zöld szemű szörny. Bár belenéztünk, de mivel hatalmas volt, pont a közepét nem nyálaztuk át, és az a gyilok. Különösen érvényes ez olyan megbízásokra, amelyek nem az összefüggő szöveg kategóriába tartoznak, hanem mondjuk, szavak tömkelege. Az őszinteség ilyenkor a legjobb fegyver, habár sokan, sokféleképp lejáratták már. Van a notórius megmondó ember, aki nemcsak a határidőt, de mindig mindent jobban tud a megbízónál. Emlékszem, amikor egy autóipari megbízásnak voltam a PM-je, leadáskor volt ott minden: villámcsapás, kakaó, áramszünet. Volt olyan is, aki csak szimplán nem küldte. De másnap se... Kb. négy nap múlva válaszolt a huszadik e-mail-emre, mellesleg profi. Nyilvánvaló, hogy PM-ként az ember igyekszik nem abszolút szűk határidőkkel dolgozni, hiszen lektorálni is kell az anyagot, netán tördelésbe is megy. Ez mégsem lehet kibúvó, hiszen szabadúszóként soha nem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a dörgés a másik oldalon. A legvadabb rémálmaim nem akkor váltak valóra, amikor valamelyik emberem elcsúszott, és nekem kellett megdumcsizni a megbízót, hogy figyi, mókuska, gáz van, de megoldjuk (mert lehet ezt überelni). A késedelmes leadást nem mindenki harapja. Sőt! Előfordulhat, hogy kötbért köt ki a szerződés, akkor már zsebre is megy a dolog. Az is lehet, hogy a szabadúszóként az irodával megkötött keretszerződésünk is megszabja, mennyire tolhatjuk túl, és ha túltolnánk, mi az eljárás módja. Megeshet, hogy a munka, amin dolgozunk, egy „csodálatos barátság” kezdete lehet. Leszögezném, hogy az érmének legalább két oldala van (ugye ott van az a rovátkolt fránya kis éle is), ha az egyszeri szabadúszó tartja magát a határidőhöz, akkor tessék betartani a fizetési határidőt is. Ein Mann, ein Wort. Így a dühöngő válság margóján azt is megjegyezhetjük, hogy ne dolgozzunk olyan górénak, aki nem pontosan utal, ívelten tesz a saját kötelességeire, de rajtunk behajtja. Ez egy oda-vissza bizalmi játszma.

Elképedve olvastam egy ideje az egyik fórumon egy szabadúszó többmilliós kintlévőségéről. Egy megbízó max. 20 %-át tegye ki a havi betevőnek. Tiszteljük magunkat, ahogy azt Torrente is javasolta. Vasaljuk be a PO-kat, iktassuk őket, legyünk résen az utalásnál, és időben legyünk őszinték, ha alábecsültük a szükséges ráfordítást. Ha valaki nem pontosan utal, intsünk egy műkönnyes pát, és tartsuk magunkat a határidő szentségéhez!

Nem fizető ügyfelek, avagy, ha tolvaj csókol meg, ne felejtsd el megszámolni a fogaidat!

A kényes kérdések egyike: mit tegyünk, ha a megbízó elfelejt fizetni. Mert akad ilyen is, persze nem ez a jellemző! Soha ne gorillástul rontsunk a házba, először finoman figyelmeztessük, e-mailben, majd levélben, majd jöhet a telefon. Sajnos, belsősként szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy nem feltétlenül jelent pénzszűkét a nemfizetés, inkább egyéb üzleti machinációk állnak mögötte.
A másik gyöngyszem: "az" ügyfél felhív telefonon, azt sem tudja megmondani, hogy mit is szeretne, annyira azért sikerül rázoomolni a témára, hogy fordítás, de mondjak árat...
És! Az egyik hazai fórumon ismét felhozták a tenderesdit. Szakállas trükk, ne dőljünk be neki: Ismeretlen iroda megszólít, hogy pont MI kellünk, mert pont a MI témánkban indulnak egy tenderen, de szükségük lenne a diplomáink, a fordító igazolványunk, meg üköreganyánk kedvenc receptjeinek fénymásolatára. Majd miután "megszerezték" papíron a MI végzettségünket, soha nem hallunk többet felőlük! Minek akkor tanulni, tandíjat fizetni, ha így is lehet? Ha nagyon Teréz anyusat akarunk játszani, akkor először is terítsünk egy kockás abroszt a fejünkre...