2010. március 23., kedd
Ilyen a, ilyen a boksz!
2009. október 29., csütörtök
Mo' money, mo' fun...
2009. október 21., szerda
Maci a málnásba
2009. szeptember 8., kedd
Money talks
Már többször megemlékeztem a nemfizető ügyfelekről. Számos lehetőségünk van arra, hogy egy-egy munka elvállalása előtt az adott megbízóról informálódjunk. A Proz Blue Board-ja vagy a TranslatorsCafe Hall of Fame/Shame interaktív felülete nagy segítségünkre lehet a döntés meghozatalában, de nagyon jó szolgálatot tehet a Némethonban beüzemelt kifejezetten tolmácsoknak és fordítóknak szóló fórum, a zahlungspraxis.de amely a megbízók fizetési gyakorlatát és morálját világítja meg, továbbá hasznos tanácsokat ad a behajtásra vonatkozóan is. Érdemes feliratkozni, legyünk résen és ne ismerjünk párdont!
2009. július 29., szerda
Kit parazitáljunk - Avagy kell-e nekünk a nagy hal?
Már régóta tervezem, hogy tollat ragadok a nagy hal témájában. Sokan vallják azt a nézetet, hogy elég, ha csak egyszer sikerül megfognunk az Isten lábát, rászívódunk egy megbízóra, aki aztán fűvel-fával elhalmoz, sínen lesz onnantól kezdve a bizniszünk. Hiszen egy csodálatos barátság vette kezdetét, kigolyózhatatlanok vagyunk, elégedetten hátradőlhetünk a főnöki bőrfotelünkben. A valóság azonban ennél sokkalta kockázatosabb és kiábrándítóbb. Az elmúlt hónapokban az egyik fórumon kétségbe esetten panaszolta az egyik kolléga, hogy kintlevősége csillagászati méreteket ölt, az is lehet, hogy be kell csuknia a boltot. Már a járulékait sem tudja fizetni, a többiről nem is beszélve. És bizony mindössze egy cég gondolta úgy, hogy nem fizet. A csúcsmegbízó. Hát hogy?
Aztán jön a telefon I-től: „Képzeld, mi történt? Kiestem a nagy-nagy projektemből. Mit tegyek most?” Lényegében erre fókuszált, minden idejét lekötötte, aztán egyik napról a másikra arrivedercsi, ámore! Ott áll majdnem, ahol a part szakad. Hát hogy?
Aztán látom a sztármenedzsert, Wiedekinget a ZDF-en, beadta a kulcsot! Megy a sírás-rívás. Nem olyan régen még kubai szivart pöfékelve héderelt a legújabb Porsche cabriokban. Mára a Volkswagen felette a Porsche-t. Iszonyatos körbetartozások az autóiparban, tengeren túlról, Távol-Keletről Európába átnyúlva. Ez a fordítási piacot is érinti, hiszen a piac nem kis részét teszik ki az autóipari megbízások, és ez csak egy szegmens. Magyarország a körbetartozás Mekkája, a szavahihetetlenség netovábbja. Hát hogy? Hol van itt az „Ein Mann, ein Wort” rigorózus vízmértéke, az adott szó hatalma.
És hogy mit tehet az egyszeri fordító? Egész egyszerűen, nem hagyja idáig fajulni!
Soha nem egy céget parazitál, hiszen ez ebben a gazdasági helyzetben felér egy harakirivel. Legalább 4-5 állandó legyen... Iszonyatos változások mennek végbe az idén, a magyar fordítási piacról inkább nem értekeznék.
Azonnal lecsap a nemfizető megbízókra: No money, no new assignment! Tegyük fel a kérdést: „Ha én, Kiss Lajos, anyja neve: Nagy Lujza, uszkve 30 nap késéssel adom le a fordítást, alkalmaznátok megint?”
Tudja, mikor kell kiszállni. Állandóan értékeli a megbízóit, hiszen az
Állandóan játékban marad, működjön az a reluxa, ha már annak idején bepaliztak vele. Soha ne legyen hosszabb ideig egy megbízó miatt leeresztve.
Szabad idejében, ha akad, nem próbafordításokkal kec-mec-el, hanem nyom egy kis marketinget. Összerántja a weboldalát, frissíti a profiljait és az önéletrajzát, hiszen akár három hónap alatt is irdatlan távokat képes bebarangolni a magunkfajta: Jön, lát és győz!
Soha nem hagyja magát lenyomni, hiszen nagy guruja, Bob Marley is megmondta már annak idején: Get up, stand up: stand up for your rights!
2009. január 15., csütörtök
Nem fizető ügyfelek, avagy, ha tolvaj csókol meg, ne felejtsd el megszámolni a fogaidat!
A másik gyöngyszem: "az" ügyfél felhív telefonon, azt sem tudja megmondani, hogy mit is szeretne, annyira azért sikerül rázoomolni a témára, hogy fordítás, de mondjak árat...
És! Az egyik hazai fórumon ismét felhozták a tenderesdit. Szakállas trükk, ne dőljünk be neki: Ismeretlen iroda megszólít, hogy pont MI kellünk, mert pont a MI témánkban indulnak egy tenderen, de szükségük lenne a diplomáink, a fordító igazolványunk, meg üköreganyánk kedvenc receptjeinek fénymásolatára. Majd miután "megszerezték" papíron a MI végzettségünket, soha nem hallunk többet felőlük! Minek akkor tanulni, tandíjat fizetni, ha így is lehet? Ha nagyon Teréz anyusat akarunk játszani, akkor először is terítsünk egy kockás abroszt a fejünkre...





