Optikai tuning

  

Mostanában igen intenzív gyűjtögető életmódot folytatok. Az egyik nagy-nagy lakberendezési portyázásom során belebotlottam valami nagyon klassz kis dologba, ami az irodánkat is kicsinosíthatja: megadhatja neki azt az utolsó csipet fűszert, amit mindig is hiányoltunk belőle. Gondolom, sokan emlékeznek még, nem csak az ex-panelosok, a fali poszterekre. A napjainkban már fotótapéta néven futó, teljesen új ízlésvilágot képviselő stíluselemek nem kis színt vihetnek az irodánkba, de igény esetén, a lakásunkba is. A német Komar cég termékei idehaza is megvásárolhatók, Pécsett a Markompnál bukkantam rájuk.

Amikor a takarítónő az őrület határát súrolja...

Jó, ha van az embernek apja. Pláne, ha minden testhelyzetben képes osztani az észt. És mindezt kíméletlenül. A napokban tiszteletét tette „az” irodámban: - Most nem azért. Én tényleg nem akarok kötözködni, de ez, ez egy iroda??? Itt olyan állapotok uralkodnak, mint a Playboy-villában.

Na, kész, a relém, nem behúzott, hanem berántott. A csúnya az, hogy igaza volt. Már régóta meg szerettem volna valósítani álmaim egyik irodáját, hát most nekiláttam. Sokszor nem is gondol arra az ember, hogy mennyit dob az enteriőr a munkamorálon, a fény, a rigófütty, a levegő. Hogy mennyit ront rajta a szervezetlenség, az átgondolatlanság, a félmegoldások hada, mennyire veti vissza a hatékonyságot zúzós megbízások esetén a nem oázisként szuperáló Jeti-refúgium, amikor érthetetlen ok-okozati összefüggések eredetét kell kinyomozni, vagy megoldhatatlannak tetsző feladatokra kell megoldást találni.
Ez sem két hetes projekt lesz, ahogy PiciZsó mondja, hiszen valakinek dolgoznia is kell közben. Másra nem szeretném bízni, hiszen nekem kell majd magamat jól éreznem benne. Mert nem mindenhol képes az ember dolgozni. Legalábbis egy Hellstab. Ki nem állhatom, ha a fallal szemben ülök, ha a falak önmagukban ridegek, ha nem látok fákat az ablakon keresztül, ha nincsenek személyes zugaim, a túlélő, génmódosított fehér orchideáim, agglegény pálmáim, az illataim, a könyveim, a tulipános poharaim... Nosza, netre fel, bútorstúdió, színpaletták Duluxéknál, Francia vidéki stílus és Olasz vidéki stílus berendel, üvegek, Györgyi nénitől: irattartó PO-knak, minden megbízónak külön-külön, asztali naptár, üzletasszony-okosmappa, könyvelős cuccok; kivonatok, számlák, borítékok, belégek számára ilyen-olyan irattartó, Mr. Big táblája határidőkkel való szembenézéshez... Pihentető, dönthető lábtartós fotel laptopos melókhoz. Három szín: capucchino, kávé, tejhab. És az elmaradhatatlan vad, szinte illatos zöld. Endorfin-hangyaboly. Köszi, apu!

Foglalkozási ártalmak I.

Kétség kívül van néhány: egérbütyök (hatalmas csontkinövés a jobb csukló tenyér felőli oldalán az eszeveszett egérvadászatnak köszönhetően), conjunctivitis (nyusziszem), lágyrész reumatizmus (kényszertartásból fakadó fájdalmas izomgörcs, főként a nyak- és a vállkörnyéki izomzatban), stb. Aztán a nagy mumus: gerincsérv. A kórismémtől mindenkit megkímélnék, úgyis hihetetlen. Próbálkoztam már több megoldással (gyógytorna, mindenféle porcpótló készítmény egy kisebb vagyonért, intelligens matrac, szuper ülőpárna, stb.): sajnos a tél nem a mozgásszervi panaszokkal küszködő polgártársak időszaka. Legújabb bizodalmam egy olyan ülőlabda, amit apró lábacskákkal láttak el: nem kell hozzá külön keret, ami rögzítené. Ráadásul, olyan DVD anyagot állítottak hozzá össze, hogy az ember legszívesebben ezt csinálná egész nap, ha nem lenne munkája. Amúgy az eredmény nem sokat váratott magára: izomláz! A szimpla üléstől!!! Hogy hol?Alhas, popsi, belsőcomb. Bár elhalt szövetet ez sem képes feléleszteni, de ideális minden porcikánk megmozgatására (állítom, hogy a trambulinnál is jobb!), a beragadt ízületek bemozgatására, nyikorgó végtagjaink beolajozására. Sőt stresszoldásra sem utolsó. iPod-Be-Coldplay-Be-Szemhéjak-Le!