Kit parazitáljunk - Avagy kell-e nekünk a nagy hal?

Már régóta tervezem, hogy tollat ragadok a nagy hal témájában. Sokan vallják azt a nézetet, hogy elég, ha csak egyszer sikerül megfognunk az Isten lábát, rászívódunk egy megbízóra, aki aztán fűvel-fával elhalmoz, sínen lesz onnantól kezdve a bizniszünk. Hiszen egy csodálatos barátság vette kezdetét, kigolyózhatatlanok vagyunk, elégedetten hátradőlhetünk a főnöki bőrfotelünkben. A valóság azonban ennél sokkalta kockázatosabb és kiábrándítóbb. Az elmúlt hónapokban az egyik fórumon kétségbe esetten panaszolta az egyik kolléga, hogy kintlevősége csillagászati méreteket ölt, az is lehet, hogy be kell csuknia a boltot. Már a járulékait sem tudja fizetni, a többiről nem is beszélve. És bizony mindössze egy cég gondolta úgy, hogy nem fizet. A csúcsmegbízó. Hát hogy?

Aztán jön a telefon I-től: „Képzeld, mi történt? Kiestem a nagy-nagy projektemből. Mit tegyek most?” Lényegében erre fókuszált, minden idejét lekötötte, aztán egyik napról a másikra arrivedercsi, ámore! Ott áll majdnem, ahol a part szakad. Hát hogy?

Aztán látom a sztármenedzsert, Wiedekinget a ZDF-en, beadta a kulcsot! Megy a sírás-rívás. Nem olyan régen még kubai szivart pöfékelve héderelt a legújabb Porsche cabriokban. Mára a Volkswagen felette a Porsche-t. Iszonyatos körbetartozások az autóiparban, tengeren túlról, Távol-Keletről Európába átnyúlva. Ez a fordítási piacot is érinti, hiszen a piac nem kis részét teszik ki az autóipari megbízások, és ez csak egy szegmens. Magyarország a körbetartozás Mekkája, a szavahihetetlenség netovábbja. Hát hogy? Hol van itt az „Ein Mann, ein Wort” rigorózus vízmértéke, az adott szó hatalma.

És hogy mit tehet az egyszeri fordító? Egész egyszerűen, nem hagyja idáig fajulni!

Soha nem egy céget parazitál, hiszen ez ebben a gazdasági helyzetben felér egy harakirivel. Legalább 4-5 állandó legyen... Iszonyatos változások mennek végbe az idén, a magyar fordítási piacról inkább nem értekeznék.

Azonnal lecsap a nemfizető megbízókra: No money, no new assignment! Tegyük fel a kérdést: „Ha én, Kiss Lajos, anyja neve: Nagy Lujza, uszkve 30 nap késéssel adom le a fordítást, alkalmaznátok megint?”

Tudja, mikor kell kiszállni. Állandóan értékeli a megbízóit, hiszen az ISO-s irodák őt is folyamatosan értékelik. Ez egy oda-vissza folyamat.

Állandóan játékban marad, működjön az a reluxa, ha már annak idején bepaliztak vele. Soha ne legyen hosszabb ideig egy megbízó miatt leeresztve.

Szabad idejében, ha akad, nem próbafordításokkal kec-mec-el, hanem nyom egy kis marketinget. Összerántja a weboldalát, frissíti a profiljait és az önéletrajzát, hiszen akár három hónap alatt is irdatlan távokat képes bebarangolni a magunkfajta: Jön, lát és győz!

Soha nem hagyja magát lenyomni, hiszen nagy guruja, Bob Marley is megmondta már annak idején: Get up, stand up: stand up for your rights!

The beginning of a beautiful friendship

Egy-egy új munkakapcsolat hajnalán bizony sokszor kérnek az egyszeri szakfordítótól próbafordítást. Akár szabadúszóként dolgozunk, akár in-house státuszban, nem egyszer utolér minket a pályánk során. Az egyik legszebb emlékem, amikor 4 órás pszichológiai tesztnek is alávetettek (miután a próbablattolásom megfelelt, habár nem is az adott nyelvre jelentkeztem, de ez mellékes), ahol is először egy rettenetesen gyanakvó tekintetű, és legalább ennyire szőrös lábú női hölgy faggatott az agresszióimról és a monotóniatűrésemről. Eztán következett az írásbeli: a tizenhatodik kérdésnél, volt vagy kettőezer, már én is gyanakodva néztem körül a teremben, ez most komoly???

Szabadúszóként a kezdeti fázisban talán akad időnk a menetrendszerűen kiosztott próbafordítás kivégzésére, de látnunk kell, hogy nem igazán így köttetnek az életre szóló bizalmi kapcsolatok. Sőt, vehetjük úgy, hogy semmit sem remélhetünk, ha visszaküldtük a munkánkat. Ezért szabadúszóként legyünk résen, ha több oldalas anyagot kérnek vissza, ráadásul időre. Volt olyan irodám, aki valami észveszejtő iramot próbált diktálni az ingyenes próbafordításnál. Aznap éppen megint kemény voltam, szóra sem méltattam: nem vagyok Caritas, egyik volt górémat idézvén. És visszajött a megbízó, nem is akárhogy.
Felmerül továbbá a kérdés, hogy kérünk-e mintát a kőművestől, képes-e egyenesen falazni? Esetleg a top stylist-tól, hogy milyen vágási technikákat alkalmaz? Hovatovább az étteremben belekóstolhatok-e ingyen az ételbe, mielőtt mellette döntenék?
Megfelelő alternatívája lehet a próbafordításnak a saját anyag összeállítása kivonatos formában: nézzétek, srácok, ilyesmit fordítottam, így és így. Persze létezik az álomkategória is: kifizetik a próbafordítást. Azaz az első megbízás a szösszenet kategóriába tartozik. Ráadásul éppen bevállalós napunk van: a méret nem számít. Aztán hihetetlen eseménysorozat veszi kezdetét. Gyönyörű szövegek, vérpontos kifizetés, tördelt anyag fizetett (!) szemrevételezése, bónuszok itt-ott-amott. Hogy mi az, ami segíti a döntést egy csodálatos barátság kezdetén? Az ész, a szív és az elmaradhatatlan ösztön...

Béláim! Túltoltuk!

Jajajajaj! Azok a fránya határidők. Ugyan már megemlékeztem a határidő szentségéről, de vannak kirívó esetek is. Előfordulhat, hogy a melóról, amit bevállaltunk kiderül, hogy egy zöld szemű szörny. Bár belenéztünk, de mivel hatalmas volt, pont a közepét nem nyálaztuk át, és az a gyilok. Különösen érvényes ez olyan megbízásokra, amelyek nem az összefüggő szöveg kategóriába tartoznak, hanem mondjuk, szavak tömkelege. Az őszinteség ilyenkor a legjobb fegyver, habár sokan, sokféleképp lejáratták már. Van a notórius megmondó ember, aki nemcsak a határidőt, de mindig mindent jobban tud a megbízónál. Emlékszem, amikor egy autóipari megbízásnak voltam a PM-je, leadáskor volt ott minden: villámcsapás, kakaó, áramszünet. Volt olyan is, aki csak szimplán nem küldte. De másnap se... Kb. négy nap múlva válaszolt a huszadik e-mail-emre, mellesleg profi. Nyilvánvaló, hogy PM-ként az ember igyekszik nem abszolút szűk határidőkkel dolgozni, hiszen lektorálni is kell az anyagot, netán tördelésbe is megy. Ez mégsem lehet kibúvó, hiszen szabadúszóként soha nem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a dörgés a másik oldalon. A legvadabb rémálmaim nem akkor váltak valóra, amikor valamelyik emberem elcsúszott, és nekem kellett megdumcsizni a megbízót, hogy figyi, mókuska, gáz van, de megoldjuk (mert lehet ezt überelni). A késedelmes leadást nem mindenki harapja. Sőt! Előfordulhat, hogy kötbért köt ki a szerződés, akkor már zsebre is megy a dolog. Az is lehet, hogy a szabadúszóként az irodával megkötött keretszerződésünk is megszabja, mennyire tolhatjuk túl, és ha túltolnánk, mi az eljárás módja. Megeshet, hogy a munka, amin dolgozunk, egy „csodálatos barátság” kezdete lehet. Leszögezném, hogy az érmének legalább két oldala van (ugye ott van az a rovátkolt fránya kis éle is), ha az egyszeri szabadúszó tartja magát a határidőhöz, akkor tessék betartani a fizetési határidőt is. Ein Mann, ein Wort. Így a dühöngő válság margóján azt is megjegyezhetjük, hogy ne dolgozzunk olyan górénak, aki nem pontosan utal, ívelten tesz a saját kötelességeire, de rajtunk behajtja. Ez egy oda-vissza bizalmi játszma.

Elképedve olvastam egy ideje az egyik fórumon egy szabadúszó többmilliós kintlévőségéről. Egy megbízó max. 20 %-át tegye ki a havi betevőnek. Tiszteljük magunkat, ahogy azt Torrente is javasolta. Vasaljuk be a PO-kat, iktassuk őket, legyünk résen az utalásnál, és időben legyünk őszinték, ha alábecsültük a szükséges ráfordítást. Ha valaki nem pontosan utal, intsünk egy műkönnyes pát, és tartsuk magunkat a határidő szentségéhez!

Amikor a takarítónő az őrület határát súrolja...

Jó, ha van az embernek apja. Pláne, ha minden testhelyzetben képes osztani az észt. És mindezt kíméletlenül. A napokban tiszteletét tette „az” irodámban: - Most nem azért. Én tényleg nem akarok kötözködni, de ez, ez egy iroda??? Itt olyan állapotok uralkodnak, mint a Playboy-villában.

Na, kész, a relém, nem behúzott, hanem berántott. A csúnya az, hogy igaza volt. Már régóta meg szerettem volna valósítani álmaim egyik irodáját, hát most nekiláttam. Sokszor nem is gondol arra az ember, hogy mennyit dob az enteriőr a munkamorálon, a fény, a rigófütty, a levegő. Hogy mennyit ront rajta a szervezetlenség, az átgondolatlanság, a félmegoldások hada, mennyire veti vissza a hatékonyságot zúzós megbízások esetén a nem oázisként szuperáló Jeti-refúgium, amikor érthetetlen ok-okozati összefüggések eredetét kell kinyomozni, vagy megoldhatatlannak tetsző feladatokra kell megoldást találni.
Ez sem két hetes projekt lesz, ahogy PiciZsó mondja, hiszen valakinek dolgoznia is kell közben. Másra nem szeretném bízni, hiszen nekem kell majd magamat jól éreznem benne. Mert nem mindenhol képes az ember dolgozni. Legalábbis egy Hellstab. Ki nem állhatom, ha a fallal szemben ülök, ha a falak önmagukban ridegek, ha nem látok fákat az ablakon keresztül, ha nincsenek személyes zugaim, a túlélő, génmódosított fehér orchideáim, agglegény pálmáim, az illataim, a könyveim, a tulipános poharaim... Nosza, netre fel, bútorstúdió, színpaletták Duluxéknál, Francia vidéki stílus és Olasz vidéki stílus berendel, üvegek, Györgyi nénitől: irattartó PO-knak, minden megbízónak külön-külön, asztali naptár, üzletasszony-okosmappa, könyvelős cuccok; kivonatok, számlák, borítékok, belégek számára ilyen-olyan irattartó, Mr. Big táblája határidőkkel való szembenézéshez... Pihentető, dönthető lábtartós fotel laptopos melókhoz. Három szín: capucchino, kávé, tejhab. És az elmaradhatatlan vad, szinte illatos zöld. Endorfin-hangyaboly. Köszi, apu!

"A" lista

Mielőtt leadnánk a fordításunkat ne feledjük „a” listát, pláne, ha nagyobb anyagról van szó!

Ellenőrizzük:

• a terminológiát, pláne ha nem fordítószoftverrel fordítottunk (könyvek, gépkönyvek esetében a tartalomjegyzéket ütköztessük az adott fejezetekkel, nincs-e felülírt szegmens, esetleg nem került-e bele totálisan oda nem illő kollokáció, pl. szakasz gépkönyben),
• a forrás-és a célszöveget mondatról mondatra,
• csak a célszöveget, sikerült-e átültetnünk a mondatok ritmikáját, a szövegkoherencia nem sérült-e,
• nem fötörtünk-e bele a formázásba, a kész szöveg exacte az eredeti mása,
• a helyesírást, az angol nyelvű Office tartogathat pár humorbonbont számunkra, de ez már egy másik történet és máshelyütt kerül elmesélésre...
• a pénznemeket, mértékegységeket, hőmérsékletet stb.,
• a határidőt: ne csak az e-mail-ben rögzítsük a határidőket,
• hogy kértünk-e, kaptunk-e olvasási visszaigazolást az e-mail olvasásáról, ha nem: ragadjunk telefont!

Ha valami nagy kánya üt be, tárcsázzuk személyes Superman-ünket vagy Superwoman-ünket, sokkal többet segít, mintha vértolulással küszködve pazarolnánk a drága időt... Ha minden rendben ment, dobjunk magunknak jutalomfalatot: harapjunk egy kávét vagy egy nagy adag friss levegőt, esetleg menjünk el a kutyával erdőt kerülni.