A 2010. év első negyedéve, mi tagadás, igen eseménydúsra sikeredett. Lassan már nem lep meg semmi. Betegségsorozat, iszonyatos melódömping, álomdíjazás, álom együttműködés, aztán az érem másik oldala is, az első nemfizető ügyfél (az ügy megoldása a következő posztban)... A történethez az is hozzátartozik, hogy az Uram 10 évnyi alkalmazotti jogviszonyt hátrahagyva, saját céget alapított és kilépett a nagy-nagy bizonytalanságba. Persze a döntése távolról sem volt annyira elhamarkodott és előkészítetlen, mint annak idején az enyém. Újra meg újra átbeszéltük a lehetőségeket. Mit, mikor és hogyan? Visszatekintve esetlen és ügyefogyott szárnypróbálkozásnak értékelem a két évvel ezelőtti kezdésemet. Néha jókat is mosolygok rajta. Az elmúlt időszak segített kiforrni, felvenni a sokszor szükséges pléhpofát, tudni nemet mondani. Az Uram cégalapítása során, amelynek én is aktív támogatója voltam, vagyok, teljes mértékben objektív, már-már földhözragadt álláspontot képviseltem, tudván azt, hogy az emberek igen nagy százaléka alkalmatlan arra, hogy sikeresen vállalkozzon. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs visszasírni a céges múltamat, sőt inkább az bánt, hogy miért nem léptem meg a mindent eldöntő lépést sokkal hamarabb. De nem feledkeztem meg megemlékezni a vállalkozói lét egyetlen gondjáról-bajáról sem, hiszen ez is hozzátartozik a hétköznapokhoz. Azt szerettem volna, hogy tudatos döntést hozzon, a saját elgondolásainak és céljainak megfelelően. Ne kényszerből vagy elvárások hatására cselekedjen. Tudjuk, hogy ma Magyarországon, mi a helyzet, a bőrünkön tapasztaljuk. Persze, a sikerorientált szemlélet már önmagában félsiker, de tisztában kell lennünk jogszabályi követelményekkel, előírásokkal, havi lebontású tételes befizetésekkel, díjakkal, határidőkkel, engedélyekkel, stb. A ránk háruló tényleges, megfogható feladatokkal, a gyakorlattal. Hogy hogyan vágjunk bele, kivel csináltassunk weblapot, ki írja meg a szövegeinket, milyen marketing eszközöket vessünk be? Ki miért felelős? Ki és milyen rendszerességgel felügyeli a folyamatokat?
Amikor szabadúszásra adjuk a fejünket, akkor azt is mérlegelni kell, hogy milyen ügyfélkört célzunk meg. Nagy szerencse, ha céges keretek között, majd szabadúszóként is saját, elképesztő kapcsolati tőkénkből táplálkozhatunk. Arról se feledkezzünk meg, hogy a volt munkaadók többsége nem igazán értékeli legjobb szakemberei kiválását, legyen bármilyen felhőtlen is a viszonyuk korábban, kaphatunk apait-anyait. De ez ne riasszon el: ha annyira rosszul végeztük a munkánkat, miért nem csapnak egy nagy céges bulit a nagy-nagy megtisztulás örömére???
Aztán a kezdeti pörgés, bizonytalanság, kétségek, kudarcok, elképesztő nehézségek után a gépezet beindult. Minimális átállási idő után mára olajozottan működik. És jöttek az első sikerek. Kimondva, leírva, egyéb módon kifejezve. A vállalkozás örökös mozgás, nincs megállás. Újabb és újabb célok, kudarcok, sikerek, saját erőből, nulláról felépítve, elvitathatatlanul...
Bejegyzések
