Macerás melók V. - Használd az .ini file-t!

  
Újabb levél a postaládámban, P-től, új megbízás:

- Hozz létre egy új TM-et, és alkalmazd a csatolmányban található .ini file-t.

Mi a pity-pang az az .ini file??? Egy adott program beállításait tároló, szöveges formátumú állomány. Az .ini fájlokat a programok általában csak induláskor (inicializációkor) olvassák fel, és a program bezárásáig az abban meghatározott értékekkel dolgoznak, de bizonyos esetekben futás közben is érvénybe léphetnek a beállításokon végzett módosítások. Az .ini fáljoknak legtöbbször .ini a kiterjesztésük, de elterjedt a .CFG kiterjesztés használata is.

Mihez kezdtem tehát? Először is létrehoztam az új memóriát, nyitva is hagytam. Majd az Options, Translation Memory Options, "Tools" menüpontokat végigpötyögtetve, megnyomtam a "Tag Settings" billentyűt. Macskám van, és ne legyek kemény?!

Megjelent a Tag Settings beállítások képernyője. A jobb oldalon az "Open" megnyomásával előkotortam a porosodó aktáim közül a szükséges *.ini file-t. Kijelöltem, és rákattintottam az "Open"-re. Egy laza OK-val bezártam az ablakot, egy még ennél is lazább OK-val a Translation Memory Options ablakot.

Aztán elindítottam a Tageditor-t: Tools, majd Tag Settings, Tag Settings Manager. Megismételtem a fenti lépéseket, mert nem volt látható az imént betöltött *.ini. Az efféle macerás melók előtt a Tageditor, a fordítandó file megnyitásakor automatikusan feldobja a beállítás lehetőségét, csak kiválasztottam a frissen beüzemelt .ini-t, innen már a szokásos rutin... Egy újabb megoldott ügy!