2009. december 21., hétfő

Áldott karácsonyt!

  
“Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.
Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…”

Böjte Csaba


Utak a siker felé - Belevaló kismamák I.


2009. december 17., csütörtök

Macerás melók VII. - Szigorúan ellenőrzött fordítások


A 24/1986. (VI.26.) MT rendelet 5. szakasza szerint hiteles fordítást, fordítás hitelesítését, valamint idegen nyelvű hiteles másolatot - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak az OFFI ZRT. készíthet. Az OFFI ZRT. a feladatköre ellátása során a Magyar Köztársaság címerével és körbélyegzővel ellátott okiratot készít.

Sok esetben azonban elegendő a hivatalos fordítás. A hivatalos fordítás olyan fordítás, amelyet a fordítóiroda vagy a megfelelő végzettséggel rendelkező szakfordító záradékkal lát el, igazolva, hogy a fordítás pontos és helyes. A bizonyítványok, oklevelek, leckekönyvek és diplomák, önéletrajzok, referencia levelek, orvosi leletek és orvosi igazolások, számlák, cégkivonatok, céges iratok esetében elegendő a hivatalos fordítás. A záradékolás a következőket tartalmazza: aláírás, dátum, bélyegző, adószám (ha a bélyegzőn nem szerepel), fordítói igazolvány száma, valamint egy mondat cél és forrás nyelven, miszerint igazoljuk, hogy a fordítás tartalmilag az eredetivel teljes mértékben megegyezik. A rendelkezésünkre bocsátott fénymásolatokat szintén záradékkal látjuk el, ezzel igazolva a fénymásolatok valódiságát. Aláírás, dátum, bélyegző...


Mindenkinek van egy álma


Egyikünk élete sem könnyű.
És akkor?
Legyen bennünk kitartás és mindenekelőtt bízzunk önmagunkban.
Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben,
és azt a valamit - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani.

Marie-Curie 1867 - 1934


2009. december 16., szerda

Az éhezőművész


»Du hungerst noch immer?« fragte der Aufseher, »wann wirst du denn endlich aufhören?« »Verzeiht mir alle«, flüsterte der Hungerkünstler; nur der Aufseher, der das Ohr ans Gitter hielt, verstand ihn. »Gewiß«, sagte der Aufseher und legte den Finger an die Stirn, um damit den Zustand des Hungerkünstlers dem Personal anzudeuten, »wir verzeihen dir.« »Immerfort wollte ich, daß ihr mein Hungern bewundert«, sagte der Hungerkünstler. »Wir bewundern es auch«, sagte der Aufseher entgegenkommend. »Ihr solltet es aber nicht bewundern«, sagte der Hungerkünstler. »Nun, dann bewundern wir es also nicht«, sagte der Aufseher, »warum sollen wir es denn nicht bewundern?« »Weil ich hungern muß, ich kann nicht anders«, sagte der Hungerkünstler. »Da sieh mal einer«, sagte der Aufseher, »warum kannst du denn nicht anders?« »Weil ich«, sagte der Hungerkünstler, hob das Köpfchen ein wenig und sprach mit wie zum Kuß gespitzten Lippen gerade in das Ohr des Aufsehers hinein, damit nichts verloren ginge, »weil ich nicht die Speise finden konnte, die mir schmeckt. Hätte ich sie gefunden, glaube mir, ich hätte kein Aufsehen gemacht und mich vollgegessen wie du und alle.« Das waren die letzten Worte, aber noch in seinen gebrochenen Augen war die feste, wenn auch nicht mehr stolze Überzeugung, daß er weiterhungere.
»Nun macht aber Ordnung!« sagte der Aufseher, und man begrub den Hungerkünstler samt dem Stroh. In den Käfig aber gab man einen jungen Panther. Es war eine selbst dem stumpfsten Sinn fühlbare Erholung, in dem so lange öden Käfig dieses wilde Tier sich herumwerfen zu sehn. Ihm fehlte nichts. Die Nahrung, die ihm schmeckte, brachten ihm ohne langes Nachdenken die Wächter; nicht einmal die Freiheit schien er zu vermissen, dieser edle mit allem Nötigen bis knapp zum Zerreißen ausgestattete Körper schien auch die Freiheit mit sich herumzutragen; irgendwo im Gebiß schien sie zu stecken; und die Freude am Leben kam mit derart starker Glut aus seinem Rachen, daß es für die Zuschauer nicht leicht war, ihr standzuhalten. Aber sie überwanden sich, umdrängten den Käfig und wollten sich gar nicht fortführen.
   
– Még most is éhezel? – kérdezte a felügyelő. – Mikor hagyod már végre abba?
– Bocsássatok meg mindnyájan – suttogta az éhezőművész; csak a felügyelő hallotta, fülét a rácshoz szorítván.
– Hát persze – mondta a felügyelő, és ujját a homlokára helyezte, hogy a személyzettel érzékeltesse az éhezőművész elmeállapotát –, persze, hogy megbocsátunk.
– Egyre csak azt akartam, hogy csodálják éhezésemet – mondta az éhezőművész.
– Csodáljuk is – mondta készségesen a felügyelő.
– Pedig nem kellene csodálnotok – mondta az éhezőművész.
– Nos hát akkor nem csodáljuk – mondta a felügyelő –, de hát miért nem kell csodálnunk?
– Mert éheznem kell, mert nem tehetek másképp – mondta az éhezőművész, kis fejét felemelte valamelyest, és mintha csókra csücsörítené ajkát, úgy beszélt egyenesen a felügyelő fülébe, hogy semmi veszendőbe nem menjen –, mert nem találtam ételt, mely ízlene. Ha megtaláltam volna, nem csinálok ekkora feltűnést, és jól teleeszem magam, mint te és mindannyian. – Ezek voltak utolsó szavai, de megtört szemében látszott még a szilárd, ha immár nem is büszke meggyőződés, hogy tovább éhezik.
– De most aztán rendet csináljatok itt! – mondta a felügyelő, mire az éhezőművészt szalmástul elásták. A ketrecbe pedig egy fiatal párduc került. Még a legeltompultabb léleknek is érezhető felüdülést jelentett, hogy az oly régóta sivár kalitkában ott járt–kelt ez a vadállat. Semmi baja nem volt. Eledele ízlett neki, hozták is minden töprengés nélkül az őrök; úgy látszott, még a szabadságot sem hiányolja; ez a nemes, minden szükséges dologgal szinte szétpattanásig ellátott test mintha a szabadságot is önmagában hordozta volna; ott volt talán a fogai között; és az életöröm olyan erővel sütött belőle, hogy a nézők csak üggyel–bajjal állták tekintetét. De erőt vettek magukon, körültolongták a ketrecet, és nem akartak tágítani tőle.



 
Franz Kafka: Az éhezőművész (Ein Hungerkünstler), részlet, Tandori Dezső fordítása

2009. december 11., péntek

Ety kici kaláconyí cellentyűcke

  
Vagy mindjárt kettő? A magyar szótárak, szójegyzékek hiányossága sokszor arra késztet, hogy bizony német-angol viszonylatban is kutakodjak. Így nagy hasznát veszem április óta a Linguee névre keresztelt német webes kezdeményezésnek, ami gyakorlatilag egy-egy szöveg német és angol nyelvű verzióját állítja egymás mellé, kiemelve ezáltal, hogy az adott szövegkörnyezetben melyik ekvivalenst alkalmazta a szöveg fordítója. A Linguee megalkotott egy speciális keresőmotort, ami folyamatosan pásztázza a weben elérhető tartalmakat, a két nyelven is elérhető szövegeket pedig beszippantja rendszerébe. Okos, nagyon okos! Persze, ez sem fogható fel egyfajta szentírásként, hiszen a többszörös ellenőrzés a fordítás szerves része, de nagy segítség lehet a megfelelő kifejezés kiválasztásában. Azoknak, akik ezt a rendszert, amelyet 2008-ban a német gazdasági minisztérium díjjal is megkoronázott, eleddig nem ismerték már ez is igazi csemege. Van viszont még egy csudipuszi meglepetés a tarsolyomban! A Linguee immár ingyenes alkalmazás formájában az iTunes Store-on keresztül iPhone-ra és iPod Touch-ra is letölthető. Így gyakorlatilag egy 450000 bejegyzést tartalmazó kapcsolaton kívüli üzemmódban is használható szótár lesz a kezünkben, amelyben egyidejűleg (opcionálisan) on-line is kereshetünk. A szavakat összefüggéseiben tárja elénk, a gyakran használatos szócsoportok, fordulatok is kereshetők benne. A keresési eredményekben a mindenkori források is fel vannak tüntetve. Internetes karrierje óta a Linguee-t 3,5 millió felhasználó látogatta meg, az iTunes alkalmazás ezt a sikert hivatott megduplázni. Rajtam nem fog múlni!


2009. december 10., csütörtök

Etetni kell a nyájat...

   
... ha nyírni akarjuk. Aki járt általános iskolába, jól ismeri Mária Terézia szállóigévé vált mondását. Magyarország mégis unos-untalan megpróbál rácáfolni erre az alapigazságra. Mire a munka a "munkás" kezébe jut, agyba-főbe sarcolták, a végére már meg sem éri hozzányúlni. Fordítói fórumokon nagyon sok vita zajlik az árkérdésről. Van egy réteg, aki fenntartás nélkül elfogadja a felkínált aprópénzt, azzal takarózva, hogy meg kell élni valamiből, aztán létezik az a réteg is, amelyik mindig mindent kikér magának. A realitás sokkalta árnyaltabb, és az ember igazságérzetét nagymértékben befolyásolja a saját munkatapasztalata is. Szögezzük le a tényt, ma Magyarországon vállalkozást, egyéni vállalkozást beindítani úgy, hogy az nem egy már meglévő ill. elnyert munkához vagy megbízáshoz hozza létre a szükséges jogi kereteket (!), cefetül nehéz. A szabadúszás nem abból áll, hogy ölbe tett kézzel ülök a képernyő előtt, és várom, hogy végre megpillantson és betoppanjon az életembe a nagy Ő, hanem folyamatos keresést, küzdelmet jelent. Nem tolja elém a zsíros hajú főnököm az aznapi feladatot. El kell viselnem a munka jellegéből adódó bizonytalansági tényezőt, hogy mit hoz a holnap. Mert én szerzem meg és én is végzem el a munkát mint vállalkozó vagy alvállalkozó. Én vagyok a felelős azért, hogy a már beindult folyamatok zökkenőmentesen működjenek. Magyarországon az üzleti morál, mint olyan, mondjuk ki, nem létezik. A zsírosbödön közelében állók szeretnének minél nagyobb zsírrétegre szert tenni, mondván a rabszolgáknak a maradék is elég lesz. Közben elfelejtik, hogy a rabszolgák, azaz az apparátus bizonyítványai, diplomái, igazolványai, általános műveltsége, szaktudása, munkatapasztalata és képességei teszik lehetővé, hogy egy megbízást elnyerjenek. Mivel kezdetben a referencia hatalmas úr, és a gyes, a pihenés vagy a 100 %-ban megfelelő munkára való várakozás miatt az önéletrajzban keletkező üres foltok a későbbiek folyamán olykor-olykor sorsdöntő jelentőséggel bírhatnak, eleinte nehéz megkerülni az alacsony büdzséjű projekteket. Azonban ahogy épül a szabadúszó karrierünk, a siker érdekében huzamosabb ideig folyamatos növekedést kell elérnünk, ami részben öngerjesztő folyamat. Vagyis, ha okosan építkezünk, a filléres referenciák hozzásegíthetnek a forintokhoz. Aztán bekövetkezik az, amit én csak átmenetnek hívok. Az egyik ügyfélnek háromszor-ötször annyiért dolgozunk, mint  a másiknak. Ez a hosszabb-rövidebb szelekciós fázis segít letisztázni tényleges üzleti céljainkat, mert bizony, az is a must-have szekció része. Ugyanakkor ez a folyamat önmagában hordozza a következő lépést, hiszen egy-egy olcsó projekt eléggé visszavehet a lelkesedésünkből. Nem biztos, hogy még egyszer igent mondunk rá! A pénz nem minden, de a munka egyik alapvető ösztönző tényezője. Ha eljutottunk idáig, egyfajta könnyűséget, függetlenséget tapasztalunk majd üzleti manővereink végrehajtásakor. Elfogadjuk az Olcsó Jánosokat, hiszen mindig is voltak, vannak és lesznek olyan irodák, akik bagóért akarnak dolgoztatni, lenézik a munkavállalóikat, alvállalkozóikat, mondván: "Tíz százalékot kapsz, mert a munkát én szereztem meg, te csak elvégezted." De ezen már csak bölcsen mosolygunk, hiszen a szemfüles germanista jól ismeri Hans Guck-in-die-Luft történetét, aki orrát rendületlenül az égnek emelve járt-kelt a világban. Előbb- utóbb ők is pofára esnek így vagy úgy, de ez már egy másik történet... 


2009. december 7., hétfő

Tanulj úgy, mintha örökké élnél!

  
Magyar idő szerint ma 15-16 óráig ingyenes magyar nyelvű webináriumot tart a Trados a terminológiamenedzsmentről. Szekeres Csaba, az SDL Trados hivatalos magyarországi partnere, az M-Prospect vendégelőadója vezeti be a hallgatóságot a terminológiamenedzsment alapjaiba, és világítja meg annak előnyeit a fordítók számára. A termékbemutatóval egybe kötött webinárium élő kérdezz-felelek session-t is kínál az érdeklődők számára.

Jelentkezni még itt lehet!


2009. december 4., péntek

8760 óra, 365 nap, 1 év



It's three miles to the river
That would carry me away,
And two miles to the dusty street
That I saw you on today.

It's four miles to my lonely room
Where I will hide my face,
And about half a mile to the downtown bar
That I ran from in disgrace.

Lord, how long have I got to keep on running,
Seven hours, seven days or seven years?
All I know is, since you've been gone
I feel like I'm drowning in a river,
Drowning in a river of tears.
Drowning in a river.
Feel like I'm drowning,
Drowning in a river.

In three more days, I'll leave this town
And disappear without a trace.
A year from now, maybe settle down
Where no one knows my face.

I wish that I could hold you
One more time to ease the pain,
But my time's run out and I got to go,
Got to run away again.

Still I catch myself thinking,
One day I'll find my way back here.
You'll save me from drowning,
Drowning in a river,
Drowning in a river of tears.
Drowning in a river.
Feels like I'm drowning,
Drowning in the river.
Lord, how long must this go on?

Drowning in a river,
Drowning in a river of tears.


Három mérföld innen a folyó,
Ami örökre magával vinne,
És két mérföld a piszkos kis utca,
Ahol ma utoljára láttalak még.

Négy mérföld a szobám magánya,
Ahol elrejtem majd az arcomat,
És vagy fél mérföld a közeli kocsma,

Ahonnan a szégyentől elrohantam ma.

Uram, mondd, meddig kell rohannom még,
Hét óra csak, hét nap vagy hét év?

Csak azt tudom, hogy mióta elmentél,
Úgy érzem, hogy a könnyek árjában fuldoklom
könnyek árjában fuldoklom én
Fuldoklom az árban
Mintha könnyek árjában fuldokolnék
Az árban fuldokolnék én

Még három nap, és elhagyom ezt a várost,
Nyom nélkül eltűnök,
Aztán év egy múlva talán sátrat verek valahol,
Ahol senki sem ismeri az arcomat.

Bárcsak tarthatnálak még
egyszer, hogy enyhítsem a kínt
De az időm lejár, és mennem kell,
Szöknöm kell megint.

Titkon most azt remélem,
Egy napon visszatérek még,
Mert te fogsz megmenteni attól, hogy megfulladjak én,
Megfulladjak az árban,
Megfulladjak a könnyek árjában,
Megfulladjak az árban,
Úgy érzem, mintha könnyek árjában fuldokonék,
Az árban fuldokolnék,
Uram, meddig kell ennek még így lennie?

Fuldoklom az árban,
Könnyek árjában fuldoklom én.


 




Lyrics by Eric 'Slowhand' Clapton

2009. december 3., csütörtök

Olyan jó néha angyalt lesni!

  
Megkezdődött az advent, a várakozás ideje. A húsvét után talán a legszebb időszak az évben. Származásomnak és munkámnak köszönhetően bepillantást nyerhettem más kultúrák színfalai mögé, szeretnék bemutatni illetve feleleveníteni egy-két szokást, ami bár más kultúrához kötődik, a mi szívünket is megdobbanthatja. A karácsonyi készülődés már november végén kezdetét veszi a gyertya gyújtással, lassan-lassan díszbe öltözik a ház, az ablakokban mindenütt karácsonyi fények ragyognak, piroslik az ég alja: "Már sütnek az angyalok!" A takaros sváblányok pedig már most nekiállnak sütni: semmihez nem hasonlítható íz- és illatkavalkád járja át minden porcikánk: a magyar, a német és az olasz konyha egyedülálló párosítása. Gyakran-gyakran előfordul a hajnalig tartó sütögetés, aminek van egy megismételhetetlen diszkrét bája az illatoknak, fényeknek, dallamoknak köszönhetően. A Zimtsterne (fahéjas csillagok), Nußecken (diós sarok), különféle mézeskalács különlegességek és a házi marcipánnal készült Stollen (német és angolszász karácsonyi kalács) mellett az egyik kedvenc süteményem a Panforte di Siena, ami nem hiányozhat az étlapról! Ezt az olasz minden földi jót tartalmazó gyümölcsös süteményt már hetekkel az ünnepek előtt el kell készíteni, akárcsak a Stollen-t, hogy az ízek összeérjenek. Ajándékként is tuti befutó! Aztán ott van a narancslekvár főzés, ami az ünnepek alatt az ágyban elfogyasztott reggeli pirítós elmaradhatatlan kelléke. És még sorolhatnám: a kesze-kusza fagyöngy ágak, a tömjén és mirha illata, a Diótörő dallamai, PiciZsó karácsonyi koncertje, az éjféli mise. Manapság rengeteg idegen szokást importálunk, nehéz letisztult értékre bukkanni vagy megőrizni azokat, hiszen más népek hagyományaival ismerkedve, ha nem állunk velük közvetlen rokonságban, azokat erőltetettnek, mesterkéltnek érezhetjük, valljuk meg, nem ok nélkül. Nem is olyan régen azonban olvastam egy holland szokásról, ami mi tagadás, elbűvölt, ezért szeretném megosztani mindenkivel. Az ünneplő egybegyűltek a karácsonyfa alatt elhelyezik a becsomagolt ajándékokat. Aztán kiválasztanak egy gyermeket a családból, aki választ a fa alól egy ajándékot, és odaadja azt annak a személynek, akinek a neve a csomagoláson áll. Az kibontja az ajándékot, illedelmesen megköszöni, kipróbálja, mindenki rendre-másra megcsodálja, majd ő maga választ ki egy ajándékot a fa alól... Ez az ajándékozási szertartás akár órákat is igénybe vehet. Szorítsunk neki helyet karácsonyi sürgés-forgásban...


2009. december 1., kedd

Macerás melók VII. - Téjócé


Amiről most írok, egy igen-igen régi ügy. Az ügyfél egy vaskos dossziéval keresett meg, több száz oldalnyi anyag, csakúgy hemzsegett a  kereszthivatkozásoktól, automatikus számozásoktól, számozott, hivatkozott ábráktól. Már az eleje, amit egymást közt csak téjócé-nak hívunk (TOC - Table of Contents=Tartalomjegyzék), vibrált az imént említett jelenségtől. Mivel a munka terjedelme miatt két lelkes kollégám is közreműködött, a legelterjedtebb fordítástámogatási megoldást alkalmaztuk. Volna. A Wordben egyszerűen nem talált fordítandó szöveget (No text to translate), a TagEditor meg egy komplett agyérgörccsel tett gazdagabbá. De nem adtam fel: kismillió próbálkozás, különböző formátumok, más fordítószoftverek, de mindenütt falba ütköztem. A sokadik kék halál után úgy tűnt, ez az ügy megoldatlan marad. Aztán berántottam a teljes anyagot a jó öreg Across-ba, azért maradt utoljára, mert ezt a fegyvert a kollégák nem használták még, letöltése és installálása nem a legegyszerűbb, pláne, ha az internetkapcsolatunk nem elég combos, és a gép, amire telepíteni szeretnénk, szabad tárhely hiányában nem igazán alkalmas a nagyobb kaliberek kezelésére. Szóval, utolsó reménységként Across. Megérte a szenvedés. Mert meg sem kottyannak neki a furmányosabb Word doksik. A telepítési nehézségeket leszámítva, roppant könnyen kezelhető, dokumentum formátumok széles skáláját képes kezelni.  És a téjócé? Gyönyörűen szegmentálva, ízekre szedve. Fordítás után az eredeti formátumban... Lenyűgöző! Tanulópénz volt ez is, de megérte megfizetni, hiszen azóta egyre-másra találnak meg hasonló megbízásokkal.
Jut eszembe: az Across szabadúszó fordítók számára ingyenes (regisztrációt követően megkapjuk a szoftverkulcsunkat a demo verzió zárolásának feloldására). Ha kifejezetten Across-t kér a kliens, akkor kapunk a megbízótól egy CAP file-t és egy jelszót, ezzel tudunk rácuppanni a szerverükre, le- és feltölteni a kiosztott feladatokat, hozzáférni a TM-ekhez stb. A program munka közben is kiírja, hogy mennyi van még hátra a melóból, tartjuk-e az előirányzott mennyiségeket. Ami ennél sokkalta fontosabb, az a program stabilitása. Szakmai fórumokon rengeteget olvasni a Trados és a docx formátum, Word 2007, Vista stb. rémtörténeteiről. Ha csak egyszerű szövegeket fordítunk, nem igazán buknak ki az efféle problémák. Fontos lehet ez azonban olyan gépkönyveknél, használati útmutatóknál, amik hatalmas képeket, ábrákat tartalmaznak, esetleg a szöveg hemzseg a kereszthivatkozásoktól (a tartalomjegyzék, az egyes alfejezetek, kulcsszavak szép szövevényes hálót alkotnak), szövegmezőktől, amik még a TagEditornak is túl nagy falatnak bizonyulnak... és még sorolhatnám, de már ott vár a D-n két újabb sürgős megoldatlan ügy mappája!


A sárkány útja

  
“A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.”

(Kínai közmondás)