2010. november 4., csütörtök

Nyelvművelés


A kötött fürdőnadrág évtizedek óta nem divat, most mégis feltűnt egy kitágult példány a strandbüfé előtt álló sorban. Tulajdonosa szúrós tekintetű, májfoltos fejbőrű ember, még a nevét is tudjuk, dr. Komádi Lajos nyelvész, egyetemi tanár. Egy pohár sörre vágyott, de amikor rá került a sor, a pultra könyökölve behajolt, és megkérte a büfést, javítsa ki a keménypapíron látható feliratot: Sültkóbi kapható!
- A sült kolbász két szóban írandó, ahogy a sült csirke, vagy a sült tök. És a kóbi, drága uram! – csóválta a fejét Komádi. Hangja sírósra változott. – Elárulja nekem, mi az a kóbi?
- Mi lenne? Kolbász. Mindenki tudja, hogy kolbász.
- Ki az a mindenki? A magyarok? De hiszen ilyen magyar szó nem létezik. Ha Ön szerint van, tessék, mutassa meg a nagyszótárban.
- Nézze, uram, nem tartunk szótárt a büfében, se kicsit, se nagyot. Ettől függetlenül a sült kóbit szeretik a vendégek. Saját készítésű, magam gyúrom be a húst, fateknőben. Megkóstolja?
- Fateknőben? Halljuk, hogy írja a fateknőt?
A büfés elgondolkozott, közben ronggyal áttörölte a pultot.
- Gondolom, az is két szó, mint a sült kóbi.
- Tévedés! A fateknő egy szó. Mindegy, adjon egy pohár sört! Vigyázat, két szó!
A büfés a sörcsap alá tartotta a poharat.
- Kíváncsi vagyok, egyben jön ki a sör, vagy külön? Na, úgy látszik sehogy. Akkor meg nincs sör. Menj szépen haza és préseld anyádat laposra az albán nagyszótárban! – mondta derűsen.

Fehér Béla: Szilvakék paradicsom 


Belevaló kismamák – Hogyan álljunk elő a farbával?


Adódhat úgy, persze lehet, hogy ez egyben életünk leghőbb vágya is, hogy hosszabb-rövidebb időre szünetre kényszerülünk: babaszünetre. Ilyenkor, akár főállásúak vagyunk, akár szabadon tempózunk, több lehetőségünk is van: vagy böcsülettel végigmelózzuk a 40 hetet vagy táppénzre megyünk mindjárt a 12. hét után. Minden leendő édesanyának magának kell mérlegelnie, hogyan is szeretné eltölteni az előtte álló heteket.
Tudnunk kell azonban többek között azt is, hogy a GYED-et az előző teljes naptári év jövedelme alapján számolják, a tavalyi táppénz esetén tehát kevesebb GYED-et, TGYÁS-t kapunk majd. Kiszámításukkor a szülést megelőző teljes naptári év számít, tehát, ha jövőre tervezzük a babaprojektet, akkor esetünkben a 2009-es év. Az adózóna külön e célra kifejlesztett kalkulátora segítségével az éves/havi/napi keresetünk alapján megközelítőlegesen kiszámíthatjuk majdani pénzbeli juttatásainkat.
Az érme másik oldala a bejelentés. Szabadúszóként egyáltalán kell-e értesíteni a megbízót? Hiszen ez egy többé-kevésbé arctalan biznisz, mindegy, hogy ki is ül a drót másik végén: éppen bikiniben verjük a billentyűzetet vagy kórházban fekve. Kötelességünk tájékoztatni az ügyfelet, ha biztosan tudjuk, hogy kiesünk egy időre, esetlegesen teljesen bizonytalan az állapotunk, veszélyeztetett terhesek vagyunk, vagy egy beharangozott projektben feltétlenül ránk számítanak, netán több éves állandó megbízónk a team oszlopos és nélkülözhetetlen tagjának tekint.Kellemes meglepetésként éltem meg, hogy egyetlen megbízóm sem menekült a hír hallatára, amikor bejelentettem a nagy hírt, és azt a kockázatot is felvázoltam, hogy szeptembertől bizony bármi is megtörténhet velem (október 11-re voltam kiírva). Inkább a közös megoldást szorgalmazta mindenki, egyetlen esetben sem volt akadály.
Abszolút előnye a szabadúszásnak, hogy saját tapasztalatom szerint sokkalta könnyebb ilyen esetekben dolgozni. Még ha szigorú ágynyugalomra is ítél minket a kezelőorvosunk, játszva végiggürizhetjük az egész terhességet. Persze, aktívabban és célzottabban kell pihennünk, de a munka egyfajta terápiaként is felfogható. Elterelhetjük negatív gondolatainkat, félelmeinket, feloldhatjuk a fekvés okozta tehetetlenség miatti frusztrációt, szigorú fekvés esetén szabályos gyógyír lehet minden ilyen jellegű feszültségre. Egy munkamániás szavai lennének ezek, meglehet, de ha hasonló cipőben járunk, nem árt fontolóra venni.
Azt is látnunk kell azonban, hogy a világ más tájain teljességgel más a terhesség és a szülési szabadság megközelítése. Amerikában szülés után hat héttel a nők újra visszatérnek a munkafrontra, sok országban álmodnak csak a hazai viszonyokról. Persze, vitatkozhatunk azzal, hogy ez mennyire jó vagy sem, a kérdés nem ez, hanem hogy mi mit szeretnénk? GYES mellett lehetőségünk van dolgozni, ha TGYÁS-ban részesülünk nem. Aki dolgozik nem jó anya? A legújabb kutatások szerint a bonding-nak (kötődés, kölcsönös érzelmek kialakítása) vajmi kevés köze van az együtt eltöltött időhöz, ezek a folyamatok más síkon zajlanak.  Bár egy hat hetes csecsemőt igen csak szívbe markoló lehet akár csak fél napra is lepasszolni... A döntés tehát egyéni, senki nem ítélhető el pusztán azért, mert mások szerint túl korán szeretne vagy kényszerül visszatérni a harcmezőre. A titok az egyensúly. Nem tudok senkit elítélni azért, mert pár nappal a szülészetről történő szabadulása után újra koptatja az ujjbegyeit, az élet, és pláne saját boldogságunk nem bemondás vagy külső paraméterek alapján működik... Sorsunk a sajátunk, nekünk kell olyanná tennünk, amilyennek mi azt elképzeltük...


2010. november 1., hétfő

2 - Bluot zi bluoda



Van úgy, hogy nem kímél minket az élet, sorscsapások, csalódások, veszteségek sorozata záporozik ránk. Válaszút elé kerülünk: túlélni vagy belehalni: merre tovább? Ezen a ponton már nincsenek félmegoldások, huza-vonák.
Legsötétebb óráimon két dolog volt, ami tartotta bennem a lelket. Az egyik katolikus liturgia a fülemben szüntelenül felcsendülő mondata volt: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem." A mai napig nem tudom, hogyan és miért szólalhatott meg a fejemben pont ez a mondat, különös és bonyolult játéka ez az agy megannyi parányi lüktető sejtjének. A másik egy álom volt: egy konyhában főzőcskéztem, amit átjárt a fény, egy ősz hajú férfi és egy kertésznadrágos kisfiú sürgött-forgott körülöttem, boldog voltam, boldogok voltunk. Iszonyatosan távolinak tűnt ez ott és akkor,  ugyanakkor megmagyarázhatatlanul valódinak és magától értetődőnek is.
És elhangzott a szó, először csak halkan, aztán egyre tisztábban.
Hogy az álmaink, vízióink mennyire képesek befolyásolni a jövőnket, milyen hatással van a tudatalatti a tudatosságra , nem az én reszortom eldönteni. Véletlen volt-e, vagy sem, de belépett az életembe a férfi az álomból, és amikor legnagyobb meglepetésünkre, szinte pillanatok alatt megfogant a gyermekem, biztos voltam benne, hogy fiút várok.
Előre tudtuk, hogy a várandósságom nem lesz egy séta-galopp, de bármennyire is gyülekeztek a felhők a fejem felett, a viharok csakhamar elvonultak. A szabadúszásnak hála, még a terminust túllépve is gályáztam: a Linkin Park legújabb albumának recenzióját fordítottam a kórházba fekvés előtti napon. És jól esett. Veszélyeztetett várandós lévén megbolondultam volna a több hónapos fekvéstől és a nyavalyák tömkelegétől, az állandó kétségektől.
És újra kinyílt egy ajtó: megszületett a kisfiam, megszületett a családom. Kicsit olyan, mintha minden nap karácsony lenne, embert próbáló volt az utóbbi pár hónap, de megérte nem feladni, végigcsinálni!
Új erőre kapva, szeretném pótolni a restanciáimat és beszámolni az idei szakmai kalandozásaimról. Remélem, sikerül sok hasznos információval szolgálni a hű olvasóimnak, akiknek ezúton is szeretnék egy hatalmas KÖSZÖNÖM-öt mondani kitartó lelkesedésükért!