That's one small step for man...

A 2010. év első negyedéve, mi tagadás, igen eseménydúsra sikeredett. Lassan már nem lep meg semmi. Betegségsorozat, iszonyatos melódömping, álomdíjazás, álom együttműködés, aztán az érem másik oldala is, az első nemfizető ügyfél (az ügy megoldása a következő posztban)... A történethez az is hozzátartozik, hogy az Uram 10 évnyi alkalmazotti jogviszonyt hátrahagyva, saját céget alapított és kilépett a nagy-nagy bizonytalanságba. Persze a döntése távolról sem volt annyira elhamarkodott és előkészítetlen, mint annak idején az enyém. Újra meg újra átbeszéltük a lehetőségeket. Mit, mikor és hogyan? Visszatekintve esetlen és ügyefogyott szárnypróbálkozásnak értékelem a két évvel ezelőtti kezdésemet. Néha jókat is mosolygok rajta. Az elmúlt időszak segített kiforrni, felvenni a sokszor szükséges pléhpofát, tudni nemet mondani. Az Uram cégalapítása során, amelynek én is aktív támogatója voltam, vagyok, teljes mértékben objektív, már-már földhözragadt álláspontot képviseltem, tudván azt, hogy az emberek igen nagy százaléka alkalmatlan arra, hogy sikeresen vállalkozzon. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs visszasírni a céges múltamat, sőt inkább az bánt, hogy miért nem léptem meg a mindent eldöntő lépést sokkal hamarabb. De nem feledkeztem meg megemlékezni a vállalkozói lét egyetlen gondjáról-bajáról sem, hiszen ez is hozzátartozik a hétköznapokhoz. Azt szerettem volna, hogy tudatos döntést hozzon, a saját elgondolásainak és céljainak megfelelően. Ne kényszerből vagy elvárások hatására cselekedjen. Tudjuk, hogy ma Magyarországon, mi a helyzet, a bőrünkön tapasztaljuk. Persze, a sikerorientált szemlélet már önmagában félsiker, de tisztában kell lennünk jogszabályi követelményekkel, előírásokkal, havi lebontású tételes befizetésekkel, díjakkal, határidőkkel, engedélyekkel, stb. A ránk háruló tényleges, megfogható feladatokkal, a gyakorlattal. Hogy hogyan vágjunk bele, kivel csináltassunk weblapot, ki írja meg a szövegeinket, milyen marketing eszközöket vessünk be? Ki miért felelős? Ki és milyen rendszerességgel felügyeli a folyamatokat?

Amikor szabadúszásra adjuk a fejünket, akkor azt is mérlegelni kell, hogy milyen ügyfélkört célzunk meg. Nagy szerencse, ha céges keretek között, majd szabadúszóként is saját, elképesztő kapcsolati tőkénkből táplálkozhatunk. Arról se feledkezzünk meg, hogy a volt munkaadók többsége nem igazán értékeli legjobb szakemberei kiválását, legyen bármilyen felhőtlen is a viszonyuk korábban, kaphatunk apait-anyait. De ez ne riasszon el: ha annyira rosszul végeztük a munkánkat, miért nem csapnak egy nagy céges bulit a nagy-nagy megtisztulás örömére???

Aztán a kezdeti pörgés, bizonytalanság, kétségek, kudarcok, elképesztő nehézségek után a gépezet beindult. Minimális átállási idő után mára olajozottan működik. És jöttek az első sikerek. Kimondva, leírva, egyéb módon kifejezve. A vállalkozás örökös mozgás, nincs megállás. Újabb és újabb célok, kudarcok, sikerek, saját erőből, nulláról felépítve, elvitathatatlanul...

Belevaló kismamák II. - Tényleg a fordítás az én bizniszem?

  
A sikertörténettel indított sorozatom második részében szeretnék pár fontos kérdést megvilágítani a kismama üggyel kapcsolatban, amelyet nem árt mérlegelni mielőtt szabadúszásra adnánk a fejünket. Engem is megtaláltak már érdekes kérésekkel, történetekkel: Félévi munkaviszony után gyesre ment nyelvtanár (egy, ritkább idegen nyelv ismeretével), mihez is kezdjen? Szívesen fordítana, ez lenne a megoldás... Vagy: -Képezni is kell magam GYES alatt. Majd egyszer vissza szeretnék menni dolgozni! Majd egyszer! Hát beadtam X egyetem fordítóképzésére a felvételim. Nagyon gáz volt, a második nyelv szóbelijén meg sem tudtam szólalni, mondtam, hogy régen beszéltem már a nyelvet... De képzeld! Felvettek!

Ilyenek és ehhez hasonlók hallatán már sokan a fejüket fogják! A végítéletet mégsem mi fogjuk kimondani, hanem az élet, a piac maga.

Ma már GYES mellett is fizetni kell a járulékokat, legalább a minimálbér után, az első pillanattól kezdve. Látnunk kell azt is, hogy a fordító-tolmács biznisz patriarchális berendezkedésű, tehát feladat orientált. Elvégzendő feladatok vannak, szigorúan betartandó határidőkkel. Itt nincs kec-mec, hogy majd inkább jövő héten (esetleg a könyvfordításoknál, amiből viszont megélni távolról sem egyszerű)! A szabadúszó fordítás nem kis finomhangolást és szervezőképességet igényel hosszú távon. Ha csak egy-egy munkát szeretnénk bevállalni, rövid távon gondolkodunk, puszta ráfizetés a járulékkötelezettség, nem éri meg a vállalkozás beindítása. Nyögvenyelős kényszervállalkozás lesz belőle!

Ha viszont a szabadúszás volt minden vágyunk, konzekvens lépésekkel a GYES alatt kiléphetünk az alkalmazásból a szabadságba vagy egyszemélyes vállalkozásból céggé fejlődhetünk, hiszen már van tapasztalatunk, vannak referenciáink, ismerjük a biznisz csínját-bínját, a nyertes stratégiák kiötlésének időszaka lehet ez. Persze, csakis biztos "hátországgal", jól menedzselt kisbabával és szintén jól menedzselő, támogató, ko-operatív apukával, családdal.

Bár ma Magyarországon sokan hangoztatják, hogy nincs is válság, azért érdemes lenne megkérdezni az érintetteket is! Nem csak a fehérgalléros számok soraiból mazsolázgatni. Kinek milyen mértékben esett vissza a forgalma, legyen az iroda vagy szabadúszó. Mennyire esett vissza például a munkahirdetések száma a magyar platformokon? Éles-e az árharc? Érezhető-e, hogy a jó öreg megbízók is, szorítanak egyet a nadrágszíjon? Vagy egyszerűen nem érkezik tőlük munka... Az aktuális gazdasági helyzet is megfontolandó tényező egy vállalkozás beindításánál!

Rendelkeznünk kell megfelelő önismerettel is. Képes voltam-e a múltban valami saját kezdeményezést teljesen kiaknázni, megválósítani a karrierterveimet? Egyáltalán mennyire vagyok vállalkozó típus? Végigcsinálok valamit az elejétől végéig, vagy mindenbe csak bele-belekapok? Elég szívós vagyok?

Tény és való, hogy még a legmenőbb, legsikeresebb szakembereket is utoléri a gyermekvállalás édes terhe, számomra ők képviselik a pozitív ellenpéldát. Nem hiszem, hogy azok, akik kisgyermek mellett dolgoznak (és itt a pozitív személyes tapasztalataim alapján beszélek), ne lennének jó anyák! Írjanak könyvet, álljanak a színpadon, vezessenek saját óvodát, alkossanak szebbnél-szebb frizurákat! Az élet nem fekete-fehér.

Magyarországon sajnos, a munkahelyteremtő, kényszervállalkozó kismamák, akik éppen a fordítói szegmenst pécézték ki maguknak, mondván, nincs számomra megfelelő munkahely, majd én teremtek magamnak, sok esetben az egyforintos piac életben tartói. Ami valljuk meg, már önmagában vérlázító! Viszont tudomásul kell venni azt is, hogy mára lealkonyult a "bestseller"-ek világa, az egyeduralom, a piacok többé-kevésbé rétegződtek, így az igénytelenre is mindig lesz igény, pusztán mert olcsó. Hiába harcolunk ellene, teljesen nem tudjuk kiirtani, esetleg csak megzabolázni. Mivel a fluktuáció itt igen nagy, van esély az életben maradásra! Viszont az, hogy képesek vagyunk-e konzekvensen maradandót alkotni, az egy forintokat csak ugródeszkának használva tovább lépni egy magasabb szintre, egyes-egyedül rajtunk múlik.

Lifting

   
Vannak, akik szerint nincs is rá szükségünk, megint mások a gagyi megoldással is beérik. Olyanok is akadnak, akik az egészet rábízzák másra, majd az tudja helyettük, mi lesz a nekik megfelelő, és úgy gondolják, hogy a bizalomért a tutit kapják cserébe. De akadnak olyanok is, akik még szeretnek mindenben nagyot és egyedit gurítani. A weblapjukkal is. A válság, illetve a válság fedőnév alatt zajló piaci átrendezés megmutatta, hogy nincsenek biztos befutók. Hatalmas cégeket is érhet meglepetés, régi megbízók is inthetnek műkönnyes pát. Ilyen időkben nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy marketinglehetőséget csak úgy elszalasszunk: a weblap az egyik legalapvetőbb eszközünk. Hogy mennyire van toppon a virtuális névjegyünk, hovatovább portfóliónk, megérett-e egy teljes liftingre, öt pofonegyszerű kérdés megválaszolásával eldönthetjük.

Egy: Elég gyorsan töltődik-e be az oldalunk?

Elég sok munkánkba telt, míg egy látogató rátalált weblapunkra. De vajon, pillanatok alatt eléri-e azt, amit szeretne? Netán rém lassú flash animációkba, intro-kba ütközik, ami arra készteti, hogy be se lépjen hajlékunkba? Az örök igazság, úgy látszik megdönthetetlen, minél hosszabb a betöltési idő, annál kevesebb a látogatónk, annál kevesebb az üzlet...

Kettő: Konzisztens-e az oldalunk?

Stílusát, kivitelezését tekintve egységes-e az oldal? A navigációs panelek, betűtípusok, színek, az URL-k formátuma egyezik-e? Találunk-e elírást, nem odaillő betűtípust, képet, aminek esze ágában sincs betöltődni, csak a hűlt helyét csodálhatjuk? A keresőmotorok bizony a konzisztencia minden vetületét vizslatják és vetik össze a rengeteg hasonló találattal...

Három: A weboldalunk hemzseg a vizuális túltelítettségtől?

Sok helyütt előforduló probléma, hogy minél több információt helyeznek el a site-on. Az eredmény: szövegtől, képektől, linkektől, ikonoktól, gomboktól, hirdetésektől és minden fittyfenétől hemzsegő kirakat. A túl sok információ, csakúgy, mint a túlzásba vitt smink, vagy azonnal lepattintja az érdeklődőt, vagy rengeteg ideje elmegy a máz vakargatásával. Őrizzük meg az egyedi arcélünket! Szakítsunk időt az információk helyes hierarchiájának kialakítására, és elemezzük, hogy oldalunk hogyan rendszerezi ezeket. Ha a tartalom megfelelő hierarchiával párosul, megveregethetjük a vállunkat.

Négy: Dizájn vagy már inkább dizájncenter?

A stílus maga az ember, ami néhány évvel ezelőtt zsírkirály volt, ma már pókhálós csontváz. Ilyen például a flash intro is: időrabló felesleges macera. A weblap állandó törődést igényel, ha tényleg szeretnénk valamit kezdeni vele. Mazsoláknak must-have kategória.

Öt: Tökéletesen jelenik meg a weblapunk?

És a tökéletes, tényleg tökéletes minden operációs rendszer minden böngészőjében, nincsenek összecsúszó szövegek, felesleges görgetősávok. Ennek ellenőrzésére nem szükséges minden böngészőt telepíteni gépünkre, de erről majd később bővebben. Azért az IE-t és a Firefox-ot kötelezően ellenőrizzük.

Nos, legyen szó kisebb korrekciós beavatkozásokról, ráncfelvarrásról vagy akár nagy generálról, ne késlekedjünk! A fenti öt kérdés nagyon alapvető hiányosságokra összpontosít, azonban egy jó weboldal sokkal több ördöngösséget rejt magában. A virtuális piactéren a weblap a tájékozódás elengedhetetlen kelléke, fektessünk rá ezért minél nagyobb hangsúlyt, ne álljunk be a sorba: merjünk nagyot gurítani!

A teljes cikk az Elance-on, érdemes betérni!

Lászt minit!

A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége (FIVOSZ) és az Innostart Nemzeti Üzleti és Innovációs Központ 2009. november 16-22. között a világ 78 országához hasonlóan, Magyarországon immáron másodszorra rendezi meg a Fiatal Vállalkozók Hetét. Az eseménysorozatra a brit kormány által kiemelten támogatott Global Entrepreneurship Week nemzetközi mozgalom keretében kerül sor, amelynek célja, hogy egy teljes héten át fiatalok millióit szólítsa meg annak érdekében, hogy vonzóvá tegye számukra a vállalkozói létet, hogy új ötletekre és vállalkozásra sarkallja őket, hogy összefogva jobb megoldásokat találjanak a kor kihívásaira.

Bővebben a budapesti programokról itt.

Bővebben a vidéki programokról itt.

Túlélő csomag ingyen - Könyvajánló

Egy könyvújdonságra szeretném a nyájas olvasó figyelmét felhívni. Novemberben jelenik meg Chris Anderson: Ingyen! A radikális árképzés jövője című műve. Anderson az üzleti világ jövőjét vetíti elénk. Éles logikával és meggyőző példákkal mutatja be, hogy ma már az ingyenesség egy üzleti stratégia, amely nélkül a cégek hosszabb távon nem tudnak talpon maradni.A szerző bemutatja az ingyengazdaságtan alapjait, részletesen tárgyalja azokat az üzleti modelleket, amelyekkel kiszabadíthatjuk az ingyenesség profitot hozó szellemét a palackból és ötleteket ad ahhoz, hogyan vegyük fel a versenyt a konkurenciával, ha az ingyen adja azt, amit mi megpróbálunk eladni.

A könyv megrendelhető itt.
  

Mo' money, mo' fun...

Dear owner of my local supermarket,

You are probably really happy to have me as your custormer. Here are some simple rules to keep me as a customer:

- Please add everything I buy to my bill

- Please send an invoice once a month at the end of the month for everything I buy

- I will pay every invoice after 60 days

- I will start counting those days at the end of the month in which you send the invoice

- I will pay on my payment date, which happens to be the 15th of every month (don't complain, it could be the 30th!)

- I decide what I pay for your products

- If I buy the same product twice I will pay only half for the second product

- If I buy a lot I decide what reduction you will give

- Please also give me an extra reduction because it's a crisis

- I only pay on PayPal

I hope you know how lucky you are that I am still your customer!

Don't expect me to thank you, you probably know how many supermarkets there are and some of them are a lot cheaper than you! I will let you know if I think of any other rules in the future to keep our cooperation as perfect as possible!

Kind regards,

Your customer

How To Treat Your Local Supermarket by Wilmer Brouwer

Just like a rolling stone

Már rég le szerettem volna írni ezt a sztorit. Bob Dylan szinte a kezdetektől fogva a kedvenceim közé tartozott. Ma már nagyon ritka az újonnan befutó művészeknél az a fajta értékteremtés, tartalom, színvonal, tartós minőség, ami a nagy öregeknél a mai napig nem hunyt ki. Dylan „Just like a rolling stone” című bakelitje annak idején nemes egyszerűséggel a kukában landolt. A kiadó menedzsere, akinek bemutatták, túl hosszúnak találta, nem akarta piacra dobni, még csak bele sem hallgatott. A korongot a lemezkiadó egyik koordinátorra kukázta ki magának, a szó szoros értelmében. Hazavitte, majd mivel megtetszett neki, saját klubjában is bemutatta, és a kapcsolatok működésbe hozták azt a gépezetet, amit manapság szociális hálóként is emlegetnek. A történet váratlan fordulatot vett, és Dylan dala meg sem állt addig, míg minden idők legjobb rock and roll számává nem választotta maga a Rolling Stone magazin...

„How does it feel

How does it feel

To be without a home

Like a complete unknown

Like a rolling stone?”

Kit parazitáljunk - Avagy kell-e nekünk a nagy hal?

Már régóta tervezem, hogy tollat ragadok a nagy hal témájában. Sokan vallják azt a nézetet, hogy elég, ha csak egyszer sikerül megfognunk az Isten lábát, rászívódunk egy megbízóra, aki aztán fűvel-fával elhalmoz, sínen lesz onnantól kezdve a bizniszünk. Hiszen egy csodálatos barátság vette kezdetét, kigolyózhatatlanok vagyunk, elégedetten hátradőlhetünk a főnöki bőrfotelünkben. A valóság azonban ennél sokkalta kockázatosabb és kiábrándítóbb. Az elmúlt hónapokban az egyik fórumon kétségbe esetten panaszolta az egyik kolléga, hogy kintlevősége csillagászati méreteket ölt, az is lehet, hogy be kell csuknia a boltot. Már a járulékait sem tudja fizetni, a többiről nem is beszélve. És bizony mindössze egy cég gondolta úgy, hogy nem fizet. A csúcsmegbízó. Hát hogy?

Aztán jön a telefon I-től: „Képzeld, mi történt? Kiestem a nagy-nagy projektemből. Mit tegyek most?” Lényegében erre fókuszált, minden idejét lekötötte, aztán egyik napról a másikra arrivedercsi, ámore! Ott áll majdnem, ahol a part szakad. Hát hogy?

Aztán látom a sztármenedzsert, Wiedekinget a ZDF-en, beadta a kulcsot! Megy a sírás-rívás. Nem olyan régen még kubai szivart pöfékelve héderelt a legújabb Porsche cabriokban. Mára a Volkswagen felette a Porsche-t. Iszonyatos körbetartozások az autóiparban, tengeren túlról, Távol-Keletről Európába átnyúlva. Ez a fordítási piacot is érinti, hiszen a piac nem kis részét teszik ki az autóipari megbízások, és ez csak egy szegmens. Magyarország a körbetartozás Mekkája, a szavahihetetlenség netovábbja. Hát hogy? Hol van itt az „Ein Mann, ein Wort” rigorózus vízmértéke, az adott szó hatalma.

És hogy mit tehet az egyszeri fordító? Egész egyszerűen, nem hagyja idáig fajulni!

Soha nem egy céget parazitál, hiszen ez ebben a gazdasági helyzetben felér egy harakirivel. Legalább 4-5 állandó legyen... Iszonyatos változások mennek végbe az idén, a magyar fordítási piacról inkább nem értekeznék.

Azonnal lecsap a nemfizető megbízókra: No money, no new assignment! Tegyük fel a kérdést: „Ha én, Kiss Lajos, anyja neve: Nagy Lujza, uszkve 30 nap késéssel adom le a fordítást, alkalmaznátok megint?”

Tudja, mikor kell kiszállni. Állandóan értékeli a megbízóit, hiszen az ISO-s irodák őt is folyamatosan értékelik. Ez egy oda-vissza folyamat.

Állandóan játékban marad, működjön az a reluxa, ha már annak idején bepaliztak vele. Soha ne legyen hosszabb ideig egy megbízó miatt leeresztve.

Szabad idejében, ha akad, nem próbafordításokkal kec-mec-el, hanem nyom egy kis marketinget. Összerántja a weboldalát, frissíti a profiljait és az önéletrajzát, hiszen akár három hónap alatt is irdatlan távokat képes bebarangolni a magunkfajta: Jön, lát és győz!

Soha nem hagyja magát lenyomni, hiszen nagy guruja, Bob Marley is megmondta már annak idején: Get up, stand up: stand up for your rights!

Hard times come easy

A Magyar Ügyvédi Kamara szerint nem valószínű, hogy kiállja az alkotmányosság próbáját a „tevékenységre jellemző kereset”, de gondosan meg fogják vizsgálni. Nem kizárt, hogy ők lesznek azok, akik kezdeményezik az eltörlését, mint ahogy annak idején eredményesen tették azt az elvárt adóval kapcsolatban is. Az elvárt minimális vállalkozói jövedelmet megtestesítő fogalom az adótörvény legújabb módosításában szerepel, és akár duplányi terhet is jelenthet egyes vállalkozóknak.

Forrás: FigyelőNet

Bővebben itt olvashatunk a várható módosításokról.

Példakép lennék?

Ma elhoztam PiciZsó bélyegzőjét a bélyegzőkészítőtől. PiciZsó persze ugyanolyan, de tényleg (!), ugyanolyan bélyegzőt kért magának, mint az enyém. De PiciZsó nem szakfordító, hanem bankár. Rendszeresen be kell mennem hozzá a bankjába vállalkozóként, ahol mindenféle hitelt a nyakamba varr, ráadásul az összes pénzemet elszedi. Még nem volt olyan alkalom, hogy ne üres zsebbel jöttem volna ki az "irodájából"...PiciZsó vasárnap óta újabb projekten gondolkodik: "Én átköltözöm az irodádba! Együtt fogunk dolgozni, jó?" Azt hiszem, inkább válasz volt ez, mint kérdés.