Ahol a vadak várnak...

 

Tartozom egy vallomással. Nem vagyok az a tipikus filmrajongó garbós értelmiségi, alig tudnék pár filmet említeni, amit valamilyen oknál fogva végignéztem az utóbbi időben, bár az anti-TV opcióm odahaza igen nagy népszerűségnek örvend. Mégis, mikor pár hete rábukkantam a következő filmre, nagyot dobbant a szívem. Where the wild things are... Magyar fordításában: Ahol a vadak várnak. A film az azonos címet viselő mesekönyv továbbgondolt, kibontott története, gyönyörű, inspiratív képi világgal, jól sikerült jelmezekkel. Annak idején az egyetemen az egyik kedvenc órám a Gyermek- és ifjúsági irodalom (Twain, Ende, Grimm testvérek, Busch) volt, így ismertem meg többek között Maurice Sendak alapművét is, ami a filmnek köszönhetően várhatóan idén jelenik meg először magyarul a Park Kiadó gondozásában. A mai napig rendszeresen olvasom az eddig kimaradt és a legújabb gyermek- és ifjúsági műveket, eredetiben vagy fordításban, ahogy éppen elérhető. Emlékszem, kiskoromban szabályosan megbabonáztak a nyugati gyermekkönyvek: még a papírjuk is más volt. Amikor a magunkfajta gyermeknevelésbe is kezd, nem is lehet kérdés a kétnyelvűség. Mert ezt nem lehet elég korán kezdeni, akkor sem, ha más pályát választ majd a gyermekünk. Óriási és ritka kincs ez, megfizethetetlen és elvehetetlen többlet, amit továbbadhatunk: élő szóban, leírva, mesekönyvekben, versikékben, dalokban, filmeken keresztül, oviban, iskolában, különórán. Ne hagyjuk elveszni!