Sándor a nagy művén dolgozik. "Ugye, segítesz a tudományos elemzések fordításában?" Blattolom neki a kutatómunka konklúzióit, a pusztába kiáltott kérdésekre adott válaszokat, a miérteket és a hogyanokat. Olvasom az esszéket, és közben diktálom neki magyarul. 1994. áprilisát írjuk, lelőtték az elnököt. Eszeveszett, megmagyarázhatatlan mészárlás veszi kezdetét. A világ ölbe tett kézzel ül és néz. Végignézi, ahogy rövid időn belül több, mint egymillió embert, férfiakat, nőket, gyerekeket végeznek ki. A leendő áldozatok nevét bemondja reggelente a rádió. Ugyanez a világ fogalmazta meg korábban azt, hogy nem akar több népirtást a világháborút követően. "Soha többé!" Ugyanez a világ tudva tudott erről a borzalomról. Mert a borzalomnak neve is volt: Rwanda. Hogy miért hallgatta, hallgatja el? Mert Rwanda nem lehet szürke, csak vörös és fekete. Rwandát nem lehet stilisztikai, nyelvi elemekkel tompítani, Rwandát csak elhallgatni lehet. Mint a jó sebésznek betegével, nekünk sem szabad azonosulnunk a szöveggel, közel engedni magunkhoz, csak blattolni, mint egy gép. Nem megy, bárhogyan erőlködöm. Ne etessenek a békével, meg az érdekeimmel, ne más döntse el helyettem, mi a jó és mi a rossz. Ne más mondja el, hogy mit kell éreznem és mikor, hogy érezhetek-e egyáltalán. "Soha többé!"
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése