Égig érő fű...

Poldi bácsi „a” szállítóm. Minden, ami hardver. Nincs időm a netet nyálazni, hol kapok pár ezerrel olcsóbbat, majd ő tudja helyettem, telefonál, intéz, szervez. Kibeszéljük Bill-t, mond pár okosságot, mért pont ezt a lézert, milyen CD-t, mekkora kiszerelésben, kell-e nekem egy újabb rettenet, vagy sem? Ergo billentyűzet, ez, az, amaz.


Leadom a listát, milyen konfig, körülbelül mennyiért, de lehet combosabb, inkább felső, mint középső kategóriás. Nyitott vagyok minden megoldásra. Jó, ha van bizalmi hardver-ügynökünk, még jobb, ha mi is értünk hozzá. Hogy felfedezzük Bill mellényúlásait, na, az nem nem annyira jó. Poldi beceneve mindig visszarepít kislánykoromba, Janikovszky máig felülmúlhatatlan történetébe. Az én Poldi bácsimnak, pontosan az Égi érő fű filmváltozata kapcsán, D. a névadója, a guru, a nagy tesó.
„Csak az a szép zöld gyep... a gyep... az fog nekem hiányozni...”