Anyámat ne!

Ki ne emlékezne a Roncsfilmből Pap Vera mára már ikonná lett alakítására, amikor is Heki kutyáját sétáltatva szópárbajra hívta ki egy amúgy minden szimpátiát nélkülöző helyi asszonyállat. Ekkor hangzott el P.V. szájából, az „Anyámat ne!” című felszólítás, ami megdermesztette a levegőt a karakterek körömcipős, suhogó melegítős, fuxos, életszerűen kisstílű világában. A mi szakmánkban is vannak tabuk. Nem is kevés. Az egyik a jelentkezés szentsége. A gazdasági válságban kilincselő fiatal tehetség nem követhetne el hibát, mégis megengedi magának ezt a luxust... Mivel a jelentkezés formája írásos, szakmánk is a betűzsonglőrködés egy fajtája, a célközönség piócaként fog rácuppani. Így teszek én is. Tiszteljük már meg a leendő munkaadót azzal, hogy nem köremail-t küldözgetünk neki. Ezzel mi is jól járunk, kevesebb az esélye annak, hogy a kukában landolunk. Egy üzenet mindig legyen személyes! Próbáljuk meg ne már címnél elrúgni a pöttyöst. Érdeklődés? Most akarja, kedves pályázó vagy nem? Tessék már küldéskor helyesen beállítani a karakterkódolást, hogy mindenhol egyformán jelenjünk meg. Megszólítás? Persze, már dicséretes, ha van, de életszerű legyen, és ne sértő! Mivel minimális a nem aktív hirdetésre jelentkezés esetén a csapatba kerülés esélye, létfontosságú a jól megírt motivációs levél. Minden szó számít. Legyen eredeti, de még szakmai. Csillantson meg valamit a szürkeállományunkból. Ez vagyok, ezt tanultam, ezt és ezt akarom csinálni, így és így. Legyenek ötleteim, gondolataim! Persze, se az önéletrajzunkat, se a motivációs levelünket ne küldjük el boldog-boldogtalannak, még a végén egy menedzsmenti szakirodalomban találjuk meg művünk, mint aktuális elrettentő példa. Egy üzletember mesélte egyszer egy állásinterjút követően, hogy sokszor már az az érzése, hogy az emberek csak küldik és küldik, de mindenhová, és semmi nem érdekli őket. Képzeljük magunkat a másik fél helyébe: „Na, megint egy eszelős!” Mi kit alkalmaznánk? Kiben látnánk fantáziát? Aki nem tud tördelni? Akinek stilisztikai hiányosságai vannak, hovatovább pongyolán fogalmaz? Olyat, aki kizárólag ezt vagy azt fordít? Mert specializálódott? Ez garancia arra, hogy többet fordított abból a témakörből a full-time vérprofinál, vagy garancia a szakmai túlélésre? Soha nem fogom elfelejteni Mézga rémtörténetét: „Kezembe nyomtak vagy ezer önéletrajzot, hogy akkor szakmai szempontok alapján holnap utánra... Most elmondom, mások hogyan csinálják, jól jegyezd meg szépen, nehogy beleszaladj.” Ez némiképp hajaz a négy szem elvére, meg a kékharisnyák nélkülözhetetlenségére, de mégsem ez a legfontosabb mondanivalója, hanem a munkával és a társainkkal szembeni egészséges alázat: tiszteljük, amit csinálunk!

Itt is csipegethetünk néhány hasznos ötletet, és itt is.