A blog-projektem egyértelműen Ízbolygó műve, akarva-akaratlanul. Fricskát mutatott a bloggertársadalomnak: „Emberek, lehet ezt profi szinten is.” Mert lehet. Lehet még ma is értéket teremteni. Ülök a konyhájában, közben azon mosolygok magamban, mennyien is vágynak ide. Most nem főz, melange-ot készít nekem, höchstpersönlich: méz-kávé-tejhab. Három szín... Erre is rákapatott. Megy a csajos dumcsi. Miről? A marketingről... Alapok, fortélyok, magyar gyerekcipő, lehetőség szerint legalább egy számmal kisebb. „Figyelj! A hosszú farok elméletét olvastad?” Hát, Jeti-jégvilágomból eleddig kimaradt. Aztán folytatja: „Feküdtem a Balaton-parton, olvastam a könyvet, persze a pasasok csak a borítót látták. Hosszú farok... Gondolták, nálam nincs kec-mec.” Egy szónak is száz a vége: berendeltem, hozta is a futár bácsi, a jatt, a kötelező small talk nem maradhatott el: - Csókolom, ezek a körmök eredetiek? - Igen, XIV. Lajos korabeliek... – Csókolom, akkor jól megy a bolt! – Nem tudom, miért köszöngetünk egymásnak folyamatosan, de megyeget, nem panaszkodhatok. Na, sipirc!
A Hosszú farok a bőség gazdaságtanáról, egy teljesen új üzleti modellről szól, amelynek hatalmát csak most kezdjük megtapasztalni, amikor a végtelen választék fényében végre szembetűnővé válik, mit is akarnak a fogyasztók, és miként szeretnének hozzájutni. A zeneipart kiforgatta a sarkaiból az iTunes és a Rhapsody; hamarosan az összes többi ágazatban is hasonló átalakulások várhatóak.
Chris Anderson sikerkönyvében állítja: a világháló a kicsiknek dolgozik. Az e-kereskedelemben összegyűlik a réspiacok szétszórt vevőtábora. Anderson megmutatja, hogy a hosszúfarok-jelenség sok szektorban megfigyelhető – a könyv számtalan példát hoz rá. De arra is jó példa, hogy ami egyszerűen elmondható, azt egyszerűen is kell elmondani: világos és szórakoztató, egyben alapmű.
A könyv megrendelhető itt.
Alter ego
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése