Mindenkinek megvannak a maga gyökerei. Nekem nagy szerencsém volt az enyéimmel. Egy igaz és őszinte közösség egy életre meghatározza értékrendünket. Mindig élmény visszacsöppenni bele. Lett űrhajósunk, cukrászmester, vízvezeték-szerelőnk, pedagógus, erdész, borász, sikeres vállalkozó. Szinte senki nem csodálkozik azon, hogy megint OT, vagyis osztálytalálkozónk volt! Az első nemzetiségi osztály volt a miénk 1983-ban, kísérleti program, ahogy mondták. Hát nagyon bejött, unos-untalan TV-s szereplések, megint bemutató óra, de azért kockafejűnek végképp nem nevezném magunkat. Ma már a társaság egy része kint él Németországban, azonban maradtunk szép számmal itthon is, ilyenkor ha csak teheti a span távolra szakadt fele, hazajön. Gyakorlatilag visszacsöppenünk 14 éves korunkba, mintha misem történt volna. Mennek a sztorizások, szépen fogy az agancsos kóla, a hasizomláz másnap garantált: - Motorozni vittél, érted? Leestem hátulról, vágod? De te észre sem vetted!!! Mentél tovább, mint a mérgezett egér!
Soha nem fogom elfelejteni, amikor felsőben írtunk Genitiv-ből. Antika megint karót kapott, megint miért? Feladat: az apa fia, mellette girbe-gurba fiúbetűkkel: der Voter sein Sohn. És így tovább. – Német dolgozat volt, fiam, te svábolsz!!! Ez elégtelen.
Bejegyzések
Azért az szép, hogy felétek még a fiatalok is beszéltek svábul. Felénk szinte mindennapos volt az a szituáció, hogy öregapó és öreganyó svábul szidta egymást (60 év "romantikus" házasélet), leánykájuk és hóhdajcsul beszélő unokájuk viszont egy szót sem értett az egészből :)
VálaszTörlésMég ma is beszélünk... Levelezésünk, telefoncsevejeink, kávézgatásaink egy része igazi nyelvi élmény. Mint valami láthatatlan kötelék kapcsol össze nagyszülőkkel, rokonokkal, tanárokkal, barátokkal ez a "belső" nyelv, amit csak a körön belül állók értenek.
VálaszTörlésTisztelem és becsülöm a szomszédot, hogy unokáival csak és kizárólag svábul beszél: nagymama-nyelvük. Mert létezik még ilyen is!