2010. február 2., kedd

Belevaló kismamák II. - Tényleg a fordítás az én bizniszem?

  
A sikertörténettel indított sorozatom második részében szeretnék pár fontos kérdést megvilágítani a kismama üggyel kapcsolatban, amelyet nem árt mérlegelni mielőtt szabadúszásra adnánk a fejünket. Engem is megtaláltak már érdekes kérésekkel, történetekkel: Félévi munkaviszony után gyesre ment nyelvtanár (egy, ritkább idegen nyelv ismeretével), mihez is kezdjen? Szívesen fordítana, ez lenne a megoldás... Vagy: -Képezni is kell magam GYES alatt. Majd egyszer vissza szeretnék menni dolgozni! Majd egyszer! Hát beadtam X egyetem fordítóképzésére a felvételim. Nagyon gáz volt, a második nyelv szóbelijén meg sem tudtam szólalni, mondtam, hogy régen beszéltem már a nyelvet... De képzeld! Felvettek!
Ilyenek és ehhez hasonlók hallatán már sokan a fejüket fogják! A végítéletet mégsem mi fogjuk kimondani, hanem az élet, a piac maga.
Ma már GYES mellett is fizetni kell a járulékokat, legalább a minimálbér után, az első pillanattól kezdve. Látnunk kell azt is, hogy a fordító-tolmács biznisz patriarchális berendezkedésű, tehát feladat orientált. Elvégzendő feladatok vannak, szigorúan betartandó határidőkkel. Itt nincs kec-mec, hogy majd inkább jövő héten (esetleg a könyvfordításoknál, amiből viszont megélni távolról sem egyszerű)! A szabadúszó fordítás nem kis finomhangolást és szervezőképességet igényel hosszú távon. Ha csak egy-egy munkát szeretnénk bevállalni, rövid távon gondolkodunk, puszta ráfizetés a járulékkötelezettség, nem éri meg a vállalkozás beindítása. Nyögvenyelős kényszervállalkozás lesz belőle!
Ha viszont a szabadúszás volt minden vágyunk, konzekvens lépésekkel a GYES alatt kiléphetünk az alkalmazásból a szabadságba vagy egyszemélyes vállalkozásból céggé fejlődhetünk, hiszen már van tapasztalatunk, vannak referenciáink, ismerjük a biznisz csínját-bínját, a nyertes stratégiák kiötlésének időszaka lehet ez. Persze, csakis biztos "hátországgal", jól menedzselt kisbabával és szintén jól menedzselő, támogató, ko-operatív apukával, családdal.
Bár ma Magyarországon sokan hangoztatják, hogy nincs is válság, azért érdemes lenne megkérdezni az érintetteket is! Nem csak a fehérgalléros számok soraiból mazsolázgatni. Kinek milyen mértékben esett vissza a forgalma, legyen az iroda vagy szabadúszó. Mennyire esett vissza például a munkahirdetések száma a magyar platformokon? Éles-e az árharc? Érezhető-e, hogy a jó öreg megbízók is, szorítanak egyet a nadrágszíjon? Vagy egyszerűen nem érkezik tőlük munka... Az aktuális gazdasági helyzet is megfontolandó tényező egy vállalkozás beindításánál!
Rendelkeznünk kell megfelelő önismerettel is. Képes voltam-e a múltban valami saját kezdeményezést teljesen kiaknázni, megválósítani a karrierterveimet? Egyáltalán mennyire vagyok vállalkozó típus? Végigcsinálok valamit az elejétől végéig, vagy mindenbe csak bele-belekapok? Elég szívós vagyok?
Tény és való, hogy még a legmenőbb, legsikeresebb szakembereket is utoléri a gyermekvállalás édes terhe, számomra ők képviselik a pozitív ellenpéldát. Nem hiszem, hogy azok, akik kisgyermek mellett dolgoznak (és itt a pozitív személyes tapasztalataim alapján beszélek), ne lennének jó anyák! Írjanak könyvet, álljanak a színpadon, vezessenek saját óvodát, alkossanak szebbnél-szebb frizurákat! Az élet nem fekete-fehér.
Magyarországon sajnos, a munkahelyteremtő, kényszervállalkozó kismamák, akik éppen a fordítói szegmenst pécézték ki maguknak, mondván, nincs számomra megfelelő munkahely, majd én teremtek magamnak, sok esetben az egyforintos piac életben tartói. Ami valljuk meg, már önmagában vérlázító! Viszont tudomásul kell venni azt is, hogy mára lealkonyult a "bestseller"-ek világa, az egyeduralom, a piacok többé-kevésbé rétegződtek, így az igénytelenre is mindig lesz igény, pusztán mert olcsó. Hiába harcolunk ellene, teljesen nem tudjuk kiirtani, esetleg csak megzabolázni. Mivel a fluktuáció itt igen nagy, van esély az életben maradásra! Viszont az, hogy képesek vagyunk-e konzekvensen maradandót alkotni, az egy forintokat csak ugródeszkának használva tovább lépni egy magasabb szintre, egyes-egyedül rajtunk múlik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése