A lelki egészség két kritériumáról

Freud szerint a lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre.

Nem is olyan régen, az egyik száját gyakran szóra nyitó megmondó ember ismét szóra nyitotta száját, de szó helyett, csak ez jött ki belőle, idézem:

- ...ha valaki azt mondja magáról, hogy szeret dolgozni, az hazudik!

Nos, a véleménynyilvánítás szabad. Sokkalta fájdalmasabb számomra azonban az, hogy a fenti lózungnak nem lett semmilyen kézzel fogható következménye, és megmondó emberünket nem kérték fel ünnepélyesen, ugyan, menjen már el az erdőbe túróért, és ott ossza meg magvas gondolatait híveivel.

Hogy miért is hoztam fel mindezt? Egyrészt mert a fent nevezett személy mostanában egyre gyakrabban enged útjára ehhez hasonlatos tartalmas eszmefuttatásokat, másrészt viszont meggyőződésem, hogy egy társadalomnak csak az lehet hasznos tagja, aki átérzi és belátja, hogy mennyire fontos számára a munka. Akinek fontos, küzd azért és célja, hogy dolgozhasson. Nem azért, mert dolgozni kell, hanem mert a munka is szerves része az ember lelki egészségének: önbizalmat, megbecsülést ad, gondoskodik a napi ritmus kialakításáról, ideális esetben fejleszti képességeinket, lehetőségünk van tudásunkat gyarapítani, tapasztalatokat gyűjteni, pozitív visszacsatolást kapunk, ha jól végezzük dolgunkat. És akkor a megélhetésről még nem is beszéltem. Egyetlen karriert befutott ismerősöm sem ült be mindjárt az iskola után a bársonyszékbe, sokszor mai szemmel megalázó munkákat is el kellett vállalniuk, mert adott valamit, volt valami hozadéka, kinyitott egy ajtót. A siker felé legtöbbször igen-igen rögös út vezet. Hála Istennek vannak még szépszerével olyan embertársaink, akik törekednek, vannak céljaik. Hová is jutott volna nélkülük a társadalom? A siker egyik kulcsa a szellemi potenciál és az egészséges alázat mellett a munka szeretete, a gondosság, alaposság, körültekintés, amivel elvégezzük, belemerülünk. Ez ugyanúgy vonatkozik tanárra, kertészre, kőművesre, cukrászra, de akár ránk, fordítókra, tolmácsokra is. Járjunk elől jó példával!