Gone fishing...

Pünkösd hétfőjén egy furcsa levél landolt a postaládámban:

„Örömmel értesítjük, hogy adatai bekerültek a legnagyobb angol nyelvoktatással, fordítással és tolmácsolással foglalkozó cégeket és magánszemélyeket összegyűjtő adatbázisba.

Az XYZ honlapon mintegy 1.500 angol nyelvtanár, nyelviskola, fordító és tolmács adatai között böngészhetnek az érdeklődők. A honlapon történő megjelenés és az adatbázisban való keresés egyaránt ingyenes. Kérjük ellenőrizze és szükség esetén módosítsa, bővítse adatait. Részletes bemutatkozó szöveggel, igényes fényképpel, szolgáltatásaira

vonatkozó minél több adat megadásával nagyobb eséllyel választják Önt a honlapon kereső látogatók. (..)”

Ez mind oltári jól hangzott, azt leszámítva, hogy nem regisztráltam sehová, sem az adataimat, de még az e-mail címemet sem adtam meg. Pláne nem akartam egy újabb gyűjtőoldalra felkerülni. Ráadásul ez a módszer engem valamilyen oknál fogva a kiszuperált diplomások paplanos-üdülési jogos bizniszére emlékeztetett, akik boldog boldogtalant ezerszámra hívnak fel telefonon, hogy nyertek! E-mail e-mailt követett, a tekintélyes adatbázissal működő fordítói portál megszólítva érezte magát, adatlopásra hivatkozva feljelentést tett az adatok jogosulatlan felhasználása miatt. Lett volna számos járható útja annak, hogy adatbázishoz jusson a vétkes fél, száz százalékos biztonsággal választotta a legrosszabb megoldást. Az a nagy igazság, hogy a legtutibb biznisz is törékeny a kezdetek kezdetén, nem éri meg ilyen profinak távolról sem mondható húzásokkal kockára tenni jövőnket: abszolút no go kategória! Azonban a fenyegetésre reagáltak az érintettek is, töröltek az adatbázisból, ezt legalább megspórolták nekünk, hogy hirtelen felindulásunkban megragadjuk a rozsdás bökőt. Nem volt tudomásuk róla, hogy „valószínűleg nem az adatvédelmi törvénnyel összhangban” jártak el... Nekünk azért legkésőbb mától feltétlenül legyen róla tudomásunk!