Gyakran jelennek meg egy-egy virtuális piactéren a peanuts kategóriába tartozó megbízások: 227 szó, 600 leütés, három mondat. A munka az munka, de érdemes egyáltalán hozzányúlni az efféle miniatűrökhöz? Sokan vallják azt, hogy ha nincs ló, jó a szamár is. A nem jól fizetőt is és a kisebb lélegzetvételű munkát is meg kell becsülni, mondván valamiből etetni kell a családot. A nem jól fizető munkák folyamatos elfogadása nagyon könnyen beskatulyázhat. Elkötelezzük magunkat egy szint mellett, elvágjuk magunkat a zsírosabb falatoktól. Az elején óhatatlanul belekényszerülünk az alacsony büdzséjű projektekbe, de annak, aki ebből szeretne megélni, ez nem lehet cél. Számoljuk ki, hogy egy óra alatt mennyit vagyunk képesek kitermelni a kínai árfekvésű megbízások esetén, és tegyük fel magunknak a kérdést: Ha nyelvórát adnék, mennyit keresnék? És ha kőműves lennék? A 100 szavakkal sincs semmi baj, ha az egy olyan megbízótól érkezik, akivel állandó munkakapcsolatban állunk, és szerényen bár, de havi gyűjtőszámlánkat gyarapítja. Ha azonban egy új megbízó kopogtat be kezében egy effajta stöpszlibogyóval, legyünk óvatosak! Utaláskor a bank is lenyúlja a maga jattját, ez külföldről érkező honorok esetében horribilisre sikeredhet. A PayPal sem kíméletes a kisebb összegek utalgatásakor 25000 forintos értékhatár alatt. Kvázi alig marad a megérdemelt pénzünkből valami, mire hozzáférhetnénk... Vagyis majdhogynem ingyen dolgoztunk! Mérlegeljük tehát, rejteget-e ez a kismiska, nagyobbacska miskákat számunkra, vagy sem?
Hello world!
4 éve
És mi a helyzet fordítva? Vagyis kis munkákkal el lehet-e jutni az első "nagy" megbízóhoz?
VálaszTörlésAz igazság az, hogy nincs igazság. Azt hiszem, ez a kérdés igen-igen összetett. Nagyon sok tényezőtől függ a szabadúszók boldogulása, így a véletlenektől is, és persze az adott megbízó üzleti stratégiájától. Vajon mi áll a megbízás mögött? Terjeszkedő, támadó üzleti stratégia, a megbízó komoly marketing tevékenységet folytatva új megbízásokat szerez, vagy esetleg stagnáló, netán éppen leépítő (összes régi megbízásától elesik) politikát folytat, és ezért potyogtatja a megbízó a mazsolákat? Az ideális az, ha ilyenkor némi háttér-információval is rendelkezünk. Illetve utána nézni, hogy kivel is állunk szemben. Azt is figyelembe kell venni, hogy a 100 szavas munkák, hogy néznek ki a gyakorlatban. Új megbízó, új TM, új glosszárium. Külön iktatás, külön ellenőrzés, külön számla, külön levél (ha levélben is kérik a számlát)... Ha várunk a következő megbízásig a számlázással külföldi megbízó esetén (nem havi, hanem pl. háromhavi gyűjtőszámla), akkor sem sokkal jobb az ember szájíze. Nem hiába vezették be a megbízások minimális díját, és nem ok nélkül tüntetik fel a szabadúszó kollégák, hogy bizonyos értékhatár alatt nem vállalnak semmit. Ahol ténylegesen várhatnak Rád nagyobb falatok, sokkalta nagyvonalúbbak a kisebb megbízások tekintetében már az első alkalommal is. Ez intő jel legyen! Tovább megyek, hiába teljesítettél jól a kis falatnál, nem biztos, hogy a nagy falatnál a projekt menedzser még emlékezni fog Rád, mert hónapok telnek el, és őt is lestrapálják, esetleg minden három hónapnál régebbi e-mail-t egy laza Shift+Del-lel végleg töröl a postaládájából... A szabadúszás kezdetén a referencia nagy úr, de okosan kell döntenünk a saját üzleti stratégiánk ismeretében: stagnálunk, leépítünk vagy terjeszkedni, növekedni szeretnénk? Valóban a 900 (!) forintok fognak közelebb vinni a tűzhöz? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, saját felelősségére.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a választ! :)
VálaszTörlésNehéz kérdés ez szerintem is. Jómagam még tényleg nagyon friss mazsola vagyok, úgyhogy egyelőre szinte mindent elvállalok. Pontosan a visszafelé lehetőség miatt: mi van ha ez csak a kezdet... A hülye rejtett optimizmusom. :)
VálaszTörlésArra nagy szükséged lesz, meg kitartásra is. Ne feledd folyamatosan aktualizálni az önéletrajzodat! Remélhetőleg hamar eljön a válogatás ideje, bár még tart a válság! De már kifelé megyünk belőle!
VálaszTörlés