Új törzshelyünk lett a csajokkal, a Crystal. A. már bent vár, mire végre beszállingózom. Imádom ezeket a félig szakmai, félig baráti összejöveteleket, hálás vagyok a sorsnak, hogy sikerült megtartani ezeket a kapcsolatokat! A töltődés egyik legklasszabb formája ez! Legnagyobb meglepetésemre bent Nagy Bandó tárt karokkal indul felém: - Szia! Te vagy? - Nem, sajnálom! - Én is, elhiheted!
Friss, fiatalos a hely, elsőosztályú kiszolgálással, kellemes hangulattal, valódi és igényes ízekkel. Már jó ideje ide szervezzük baráti-szakmai összejöveteleinket. Nyáron a kerthelyiségbe, télen be a melegbe. Élménybeszámolók, helyzetjelentések, kinek hogyan áll a szénája. Belsősök és külsősök világa. Minden egyes alkalommal visszasírjuk az egyetemi éveket a KTK-n, mi csajok már csak ilyenek vagyunk. Soha nem jönnek vissza már! Röpke puszipacsi a bekacsintó német egyetemista ismerősökkel. Aztán szóba kerül a karrierépítés, a válságmenedzsment, és ami az egyetemi tanulmányokból kimaradt. Vállalkozásmenedzsment, munkaszervezés, munkaszerzés. Mazsoláknak pedig ez legalább annyira fontos, mint a fordítószoftverek kezelése vagy akár a helyes lexikai-grammatikai átváltások. Egy rövidke brainstorming után, a megzabolázhatatlan kávéillatban mindketten elgondolkodunk. Közben újra Nagy Bandó hangját hallom, interjút ad a szomszédos asztalnál. Egy igazi riporternek. Ritmikus hullámokban érnek utol a szavai. Az értékválságról beszél. A munkának nincs értéke. ...ez így nem mehet tovább... ...forradalom kell... De erről majd egy másik posztban!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése