2009. január 15., csütörtök

Nem fizető ügyfelek, avagy, ha tolvaj csókol meg, ne felejtsd el megszámolni a fogaidat!

A kényes kérdések egyike: mit tegyünk, ha a megbízó elfelejt fizetni. Mert akad ilyen is, persze nem ez a jellemző! Soha ne gorillástul rontsunk a házba, először finoman figyelmeztessük, e-mailben, majd levélben, majd jöhet a telefon. Sajnos, belsősként szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy nem feltétlenül jelent pénzszűkét a nemfizetés, inkább egyéb üzleti machinációk állnak mögötte.
A másik gyöngyszem: "az" ügyfél felhív telefonon, azt sem tudja megmondani, hogy mit is szeretne, annyira azért sikerül rázoomolni a témára, hogy fordítás, de mondjak árat...
És! Az egyik hazai fórumon ismét felhozták a tenderesdit. Szakállas trükk, ne dőljünk be neki: Ismeretlen iroda megszólít, hogy pont MI kellünk, mert pont a MI témánkban indulnak egy tenderen, de szükségük lenne a diplomáink, a fordító igazolványunk, meg üköreganyánk kedvenc receptjeinek fénymásolatára. Majd miután "megszerezték" papíron a MI végzettségünket, soha nem hallunk többet felőlük! Minek akkor tanulni, tandíjat fizetni, ha így is lehet? Ha nagyon Teréz anyusat akarunk játszani, akkor először is terítsünk egy kockás abroszt a fejünkre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése