Már rég le szerettem volna írni ezt a sztorit. Bob Dylan szinte a kezdetektől fogva a kedvenceim közé tartozott. Ma már nagyon ritka az újonnan befutó művészeknél az a fajta értékteremtés, tartalom, színvonal, tartós minőség, ami a nagy öregeknél a mai napig nem hunyt ki. Dylan „Just like a rolling stone” című bakelitje annak idején nemes egyszerűséggel a kukában landolt. A kiadó menedzsere, akinek bemutatták, túl hosszúnak találta, nem akarta piacra dobni, még csak bele sem hallgatott. A korongot a lemezkiadó egyik koordinátorra kukázta ki magának, a szó szoros értelmében. Hazavitte, majd mivel megtetszett neki, saját klubjában is bemutatta, és a kapcsolatok működésbe hozták azt a gépezetet, amit manapság szociális hálóként is emlegetnek. A történet váratlan fordulatot vett, és Dylan dala meg sem állt addig, míg minden idők legjobb rock and roll számává nem választotta maga a Rolling Stone magazin...
„How does it feel
How does it feel
To be without a home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése