Kit parazitáljunk - Avagy kell-e nekünk a nagy hal?

Már régóta tervezem, hogy tollat ragadok a nagy hal témájában. Sokan vallják azt a nézetet, hogy elég, ha csak egyszer sikerül megfognunk az Isten lábát, rászívódunk egy megbízóra, aki aztán fűvel-fával elhalmoz, sínen lesz onnantól kezdve a bizniszünk. Hiszen egy csodálatos barátság vette kezdetét, kigolyózhatatlanok vagyunk, elégedetten hátradőlhetünk a főnöki bőrfotelünkben. A valóság azonban ennél sokkalta kockázatosabb és kiábrándítóbb. Az elmúlt hónapokban az egyik fórumon kétségbe esetten panaszolta az egyik kolléga, hogy kintlevősége csillagászati méreteket ölt, az is lehet, hogy be kell csuknia a boltot. Már a járulékait sem tudja fizetni, a többiről nem is beszélve. És bizony mindössze egy cég gondolta úgy, hogy nem fizet. A csúcsmegbízó. Hát hogy?

Aztán jön a telefon I-től: „Képzeld, mi történt? Kiestem a nagy-nagy projektemből. Mit tegyek most?” Lényegében erre fókuszált, minden idejét lekötötte, aztán egyik napról a másikra arrivedercsi, ámore! Ott áll majdnem, ahol a part szakad. Hát hogy?

Aztán látom a sztármenedzsert, Wiedekinget a ZDF-en, beadta a kulcsot! Megy a sírás-rívás. Nem olyan régen még kubai szivart pöfékelve héderelt a legújabb Porsche cabriokban. Mára a Volkswagen felette a Porsche-t. Iszonyatos körbetartozások az autóiparban, tengeren túlról, Távol-Keletről Európába átnyúlva. Ez a fordítási piacot is érinti, hiszen a piac nem kis részét teszik ki az autóipari megbízások, és ez csak egy szegmens. Magyarország a körbetartozás Mekkája, a szavahihetetlenség netovábbja. Hát hogy? Hol van itt az „Ein Mann, ein Wort” rigorózus vízmértéke, az adott szó hatalma.

És hogy mit tehet az egyszeri fordító? Egész egyszerűen, nem hagyja idáig fajulni!

Soha nem egy céget parazitál, hiszen ez ebben a gazdasági helyzetben felér egy harakirivel. Legalább 4-5 állandó legyen... Iszonyatos változások mennek végbe az idén, a magyar fordítási piacról inkább nem értekeznék.

Azonnal lecsap a nemfizető megbízókra: No money, no new assignment! Tegyük fel a kérdést: „Ha én, Kiss Lajos, anyja neve: Nagy Lujza, uszkve 30 nap késéssel adom le a fordítást, alkalmaznátok megint?”

Tudja, mikor kell kiszállni. Állandóan értékeli a megbízóit, hiszen az ISO-s irodák őt is folyamatosan értékelik. Ez egy oda-vissza folyamat.

Állandóan játékban marad, működjön az a reluxa, ha már annak idején bepaliztak vele. Soha ne legyen hosszabb ideig egy megbízó miatt leeresztve.

Szabad idejében, ha akad, nem próbafordításokkal kec-mec-el, hanem nyom egy kis marketinget. Összerántja a weboldalát, frissíti a profiljait és az önéletrajzát, hiszen akár három hónap alatt is irdatlan távokat képes bebarangolni a magunkfajta: Jön, lát és győz!

Soha nem hagyja magát lenyomni, hiszen nagy guruja, Bob Marley is megmondta már annak idején: Get up, stand up: stand up for your rights!