Nem is olyan régen segélykérő levelet találtam a postaládámban. Mivel a "most élsz, az örökkévalóságban fizetsz" ok-okozati tanítás nagyban befolyásolja az életem, azonnal visszajeleztem a bajban lévőknek, hogy részemről finom állás: rajta vagyok az ügyön. Másnap a hirtelen rám törő influenza és az Uram drákói szigora miatt csak késve tudtam nekiülni a feladatnak: a megbízó visszadobta egy kolléga lektorált munkáját, mondván a fordítás a leadott formájában használhatatlan. A kifogásolt részek track changes (változások nyomon követése) opcióval vérpirosra festve. Oh, Jessus! Ránézésre egyszerűen riasztó. Egy jó forró Earl Gray-vel feküdtem neki a szálak felgöngyölítésének. Ilyen esetekben mérhetetlenül hálás vagyok magamnak, hogy az egyetemen volt türelmem végigszenvedni az elméleti órákat, noha sok esetben az uborkafa legtetejére kergettek fel igen rövid időn belül.
A hazai fordítói fórumokból és széles szociális hálómból hozzám futó szálak szerint, nem egy megbízó él a minőségi kifogás címszó alatt futó elterelő művelettel, melynek egyetlen oka a költségmegtakarítás: egyszerűen nem akarnak fizetni. Akad azonban olyan pártos lektor "kolléga" is, akit elementáris bizonyítási kényszer hajt, és olyan szinten cincálja szét az elébe tett munkát, hogy ember legyen a talpán, aki nem esik kétségbe, mikor visszakapja az imígy leértékelt fordítását. Itt is erről volt szó. A részben megalapozott terminológiai pontatlanságok mellett, nagy szerencsénkre, a kollegina helytelen kifejezésekkel vagdalkozva, egy hibáktól hemzsegő javítást eszközölt. Biztos nyelvész háttérrel nem volt nehéz lefülelni... Jó, ha van a tarsolyunkban ilyen esetekre is egy megoldó ember, akinek mondanak valamit a lexikai-grammatikai átváltások, a konzisztencia, netán a denotátum és a konnotátum misztériuma is. És persze hisz a karmában...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése