Aki, ami, amely

„A népnyelvben is feltűnik, s mind a köznyelvben, mind pedig a szépirodalmi művekben egyre gyakoribbá válik az a jelenség, hogy az ami (mi) névmás főnévvel megnevezett dologra vonatkozik, vagyis az amely (mely) helyébe lép. Néhány példa: van ám még itt egy irtóztató lomtár, amihez még ő is csak elszánt pillanatokban mer közelíteni (Jókai); nincs meg a kincs, mire vágytam, | a kincs, amiért porig égtem (Kosztolányi: Boldog, szomorú dal); De úgy érezte, még a hiba is kedves, amit a grófné elkövet (Nagy L.: A tanítvány). Ezt az írói gyakorlattól szentesített nyelvszokást - bár nyelvművelő irodalmunk régebben elítélte, például Jókait nagyon megrótták érte - ma már kár volna üldözni. Sőt a mindennapi beszélt nyelvben sokkal természetesebben hangzik az amely helyett az ami például az ilyen mondatokban: itt van az a könyv, amit keresel; sok olyan dolog van, amiről nem beszélünk; Add meg a száz forintot, amit kölcsönkértél! Ezt az alkalmazását támogatja az a körülmény is, hogy dolgot kifejező főnév jelzőjeként már régóta járatos nyelvünkben az ami (pl. ami pénzünk van; lásd: vonatkozó névmás jelzői használata). Az amely-lyel váltakozva olykor a stílus egyhangúságát is enyhítheti: Most már igazán elhatározta Veres, hogy megírja azt a kemény cikket a Világba, ami egészen le fogja leplezni ezt a bandát, amely itt garázdálkodik (Móricz: Az isten háta mögött).

Mindamellett a gondos fogalmazásban, az értekező prózában, a hivatali nyelvben, a publicisztikában és általában a nem szépirodalmi írásművekben, sőt az élőszóval való választékos vagy ünnepélyes megnyilatkozáskor is - hagyományos szerepének megfelelően - az amely (mely) - névmást tanácsos használnunk akkor, ha főnévvel megnevezett dologra vagy fogalomra akarunk utalni (lásd amely 1.)! Ha azonban az utalószó nem kapcsolódik közvetlenül a főnévhez, még az értekező stílus is gyakran váltogatja az amely-et és az ami-t. Pl: a legjobb puskapor legtökéletesebb elégetése során felszabaduló hőenergia is csak alig egynegyede annak, amit [v. amelyet] az ugyanolyan mennyiségű petróleum vagy oxigén elégetésével kapunk.”

Nyelvművelő kézikönyv (szerk. Grétsy L., Kovalovszky M., Akadémiai Kiadó, 1980.)