A kötött fürdőnadrág évtizedek óta nem divat, most mégis feltűnt egy kitágult példány a strandbüfé előtt álló sorban. Tulajdonosa szúrós tekintetű, májfoltos fejbőrű ember, még a nevét is tudjuk, dr. Komádi Lajos nyelvész, egyetemi tanár. Egy pohár sörre vágyott, de amikor rá került a sor, a pultra könyökölve behajolt, és megkérte a büfést, javítsa ki a keménypapíron látható feliratot: Sültkóbi kapható!
- A sült kolbász két szóban írandó, ahogy a sült csirke, vagy a sült tök. És a kóbi, drága uram! – csóválta a fejét Komádi. Hangja sírósra változott. – Elárulja nekem, mi az a kóbi?
- Mi lenne? Kolbász. Mindenki tudja, hogy kolbász.
- Ki az a mindenki? A magyarok? De hiszen ilyen magyar szó nem létezik. Ha Ön szerint van, tessék, mutassa meg a nagyszótárban.
- Nézze, uram, nem tartunk szótárt a büfében, se kicsit, se nagyot. Ettől függetlenül a sült kóbit szeretik a vendégek. Saját készítésű, magam gyúrom be a húst, fateknőben. Megkóstolja?
- Fateknőben? Halljuk, hogy írja a fateknőt?
A büfés elgondolkozott, közben ronggyal áttörölte a pultot.
- Gondolom, az is két szó, mint a sült kóbi.
- Tévedés! A fateknő egy szó. Mindegy, adjon egy pohár sört! Vigyázat, két szó!
A büfés a sörcsap alá tartotta a poharat.
- Kíváncsi vagyok, egyben jön ki a sör, vagy külön? Na, úgy látszik sehogy. Akkor meg nincs sör. Menj szépen haza és préseld anyádat laposra az albán nagyszótárban! – mondta derűsen.
Fehér Béla: Szilvakék paradicsom
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése