Adódhat úgy, persze lehet, hogy ez egyben életünk leghőbb vágya is, hogy hosszabb-rövidebb időre szünetre kényszerülünk: babaszünetre. Ilyenkor, akár főállásúak vagyunk, akár szabadon tempózunk, több lehetőségünk is van: vagy böcsülettel végigmelózzuk a 40 hetet vagy táppénzre megyünk mindjárt a 12. hét után. Minden leendő édesanyának magának kell mérlegelnie, hogyan is szeretné eltölteni az előtte álló heteket.
Tudnunk kell azonban többek között azt is, hogy a GYED-et az előző teljes naptári év jövedelme alapján számolják, a tavalyi táppénz esetén tehát kevesebb GYED-et, TGYÁS-t kapunk majd. Kiszámításukkor a szülést megelőző teljes naptári év számít, tehát, ha jövőre tervezzük a babaprojektet, akkor esetünkben a 2009-es év. Az adózóna külön e célra kifejlesztett kalkulátora segítségével az éves/havi/napi keresetünk alapján megközelítőlegesen kiszámíthatjuk majdani pénzbeli juttatásainkat.
Az érme másik oldala a bejelentés. Szabadúszóként egyáltalán kell-e értesíteni a megbízót? Hiszen ez egy többé-kevésbé arctalan biznisz, mindegy, hogy ki is ül a drót másik végén: éppen bikiniben verjük a billentyűzetet vagy kórházban fekve. Kötelességünk tájékoztatni az ügyfelet, ha biztosan tudjuk, hogy kiesünk egy időre, esetlegesen teljesen bizonytalan az állapotunk, veszélyeztetett terhesek vagyunk, vagy egy beharangozott projektben feltétlenül ránk számítanak, netán több éves állandó megbízónk a team oszlopos és nélkülözhetetlen tagjának tekint.Kellemes meglepetésként éltem meg, hogy egyetlen megbízóm sem menekült a hír hallatára, amikor bejelentettem a nagy hírt, és azt a kockázatot is felvázoltam, hogy szeptembertől bizony bármi is megtörténhet velem (október 11-re voltam kiírva). Inkább a közös megoldást szorgalmazta mindenki, egyetlen esetben sem volt akadály.
Abszolút előnye a szabadúszásnak, hogy saját tapasztalatom szerint sokkalta könnyebb ilyen esetekben dolgozni. Még ha szigorú ágynyugalomra is ítél minket a kezelőorvosunk, játszva végiggürizhetjük az egész terhességet. Persze, aktívabban és célzottabban kell pihennünk, de a munka egyfajta terápiaként is felfogható. Elterelhetjük negatív gondolatainkat, félelmeinket, feloldhatjuk a fekvés okozta tehetetlenség miatti frusztrációt, szigorú fekvés esetén szabályos gyógyír lehet minden ilyen jellegű feszültségre. Egy munkamániás szavai lennének ezek, meglehet, de ha hasonló cipőben járunk, nem árt fontolóra venni.
Azt is látnunk kell azonban, hogy a világ más tájain teljességgel más a terhesség és a szülési szabadság megközelítése. Amerikában szülés után hat héttel a nők újra visszatérnek a munkafrontra, sok országban álmodnak csak a hazai viszonyokról. Persze, vitatkozhatunk azzal, hogy ez mennyire jó vagy sem, a kérdés nem ez, hanem hogy mi mit szeretnénk? GYES mellett lehetőségünk van dolgozni, ha TGYÁS-ban részesülünk nem. Aki dolgozik nem jó anya? A legújabb kutatások szerint a bonding-nak (kötődés, kölcsönös érzelmek kialakítása) vajmi kevés köze van az együtt eltöltött időhöz, ezek a folyamatok más síkon zajlanak. Bár egy hat hetes csecsemőt igen csak szívbe markoló lehet akár csak fél napra is lepasszolni... A döntés tehát egyéni, senki nem ítélhető el pusztán azért, mert mások szerint túl korán szeretne vagy kényszerül visszatérni a harcmezőre. A titok az egyensúly. Nem tudok senkit elítélni azért, mert pár nappal a szülészetről történő szabadulása után újra koptatja az ujjbegyeit, az élet, és pláne saját boldogságunk nem bemondás vagy külső paraméterek alapján működik... Sorsunk a sajátunk, nekünk kell olyanná tennünk, amilyennek mi azt elképzeltük...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése