2 - Bluot zi bluoda

Van úgy, hogy nem kímél minket az élet, sorscsapások, csalódások, veszteségek sorozata záporozik ránk. Válaszút elé kerülünk: túlélni vagy belehalni: merre tovább? Ezen a ponton már nincsenek félmegoldások, huza-vonák.
Legsötétebb óráimon két dolog volt, ami tartotta bennem a lelket. Az egyik katolikus liturgia a fülemben szüntelenül felcsendülő mondata volt: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem." A mai napig nem tudom, hogyan és miért szólalhatott meg a fejemben pont ez a mondat, különös és bonyolult játéka ez az agy megannyi parányi lüktető sejtjének. A másik egy álom volt: egy konyhában főzőcskéztem, amit átjárt a fény, egy ősz hajú férfi és egy kertésznadrágos kisfiú sürgött-forgott körülöttem, boldog voltam, boldogok voltunk. Iszonyatosan távolinak tűnt ez ott és akkor,  ugyanakkor megmagyarázhatatlanul valódinak és magától értetődőnek is.

És elhangzott a szó, először csak halkan, aztán egyre tisztábban.

Hogy az álmaink, vízióink mennyire képesek befolyásolni a jövőnket, milyen hatással van a tudatalatti a tudatosságra , nem az én reszortom eldönteni. Véletlen volt-e, vagy sem, de belépett az életembe a férfi az álomból, és amikor legnagyobb meglepetésünkre, szinte pillanatok alatt megfogant a gyermekem, biztos voltam benne, hogy fiút várok.

Előre tudtuk, hogy a várandósságom nem lesz egy séta-galopp, de bármennyire is gyülekeztek a felhők a fejem felett, a viharok csakhamar elvonultak. A szabadúszásnak hála, még a terminust túllépve is gályáztam: a Linkin Park legújabb albumának recenzióját fordítottam a kórházba fekvés előtti napon. És jól esett. Veszélyeztetett várandós lévén megbolondultam volna a több hónapos fekvéstől és a nyavalyák tömkelegétől, az állandó kétségektől.

És újra kinyílt egy ajtó: megszületett a kisfiam, megszületett a családom. Kicsit olyan, mintha minden nap karácsony lenne, embert próbáló volt az utóbbi pár hónap, de megérte nem feladni, végigcsinálni!

Új erőre kapva, szeretném pótolni a restanciáimat és beszámolni az idei szakmai kalandozásaimról. Remélem, sikerül sok hasznos információval szolgálni a hű olvasóimnak, akiknek ezúton is szeretnék egy hatalmas KÖSZÖNÖM-öt mondani kitartó lelkesedésükért!