A szabadúszás mítoszai és a szabadság igazi arca

Minden kezdet nehéz, hogy egy közhellyel támadjak be mindjárt a legelején. A szabadúszás már évek óta titkon dédelgetett vágyam volt, amit szerettem volna tervezetten, előkészítetten végrehajtani, a megfelelő pillanatban átlépni a hideg vizesből a meleg vizes medencébe. Az élet, a nagy mókamester, azonban máshogy alakította. Vagyis: sok esetben lehetetlen kiépíteni valami újat, mert a régi, mint egy krokodil ránt vissza a mélybe, nem lehet tőle szabadulni. Így ma már inkább huszárvágásként tekintek szabadúszói karrierem nem is oly távolba nyúló kezdetére, mintsem megfontolt, ügyesen megtervezett stratégiai döntésre. Se akkor, se azóta soha nem bántam meg. Nem mindenki alkalmas azonban a szabadúszásra, látnunk kell az érme másik oldalát is: több szabadság, több felelősség. Nézzük, az Elance virtuális szabadúszó piactér vendég bloggere, Ilise Bennun, mikre hívja fel a figyelmet:

1. Ha szabadúszásra adjunk a fejünket, nem csak szakfordítóként kell helyt állnunk. Rengeteg dolgot kell majd észben tartanunk: számlázás (ha nincs asszisztensünk), könyvelés aktuális állapota ill. a könyvelés irányítása, banki kondícióknak való utánjárás, folyamatos marketing, menedzsment, szociális háló karbantartása stb.
2. Nem mindig mi döntjük el, mi az, amit igazán tenni szeretnénk. Lesznek horrorisztikus megbízásaink, amikkel talán el is csúszunk, mert nem várt csavarokat rejtegetnek. Az is, lehet, hogy aprópénzért is fogunk dolgozni, nem is keveset, mert égetően kell az a fajta referencia. Aztán a már említett könyvelés, a matek...
3. Több főnökünk is lesz... Instruálni fognak, mit mikorra hogyan és mivel. Bár tompítottan, de jelen lesznek életünkben a projekt menedzserek, netán tán a közvetlen megbízók szakértői, akik örömmel boncolgatnak, kötekednek, aktuális lelkiállapotuk függvényében.
4. Nem leszünk időmilliomosok. Bár láttunk már éjjeli őrt nappal, nem is egyet, ha kizárólag szabadúszásból élünk, nem igazán lesznek laufos időszakaink, hiszen itt is a teljes foglalkoztatottság a cél, ami a kezdeti szakaszban egyenlő folyamatos növekedéssel. Ha nem fordítunk, ott a marketing, a szükséges kormánymanőverek.
5. Akármennyire is jók lehetünk, a megbízók maguktól nem fognak sorban állni. Harc az élet!
6. A munkánk nem fog magunkért beszélni. Gondoljunk csak bele: ha nem aktuális munkaajánlatra jelentkezünk, miért is nyújtanának baráti jobbot? Válságban? Ki tudunk valakit tekézni a már meglévő gárdából? Az iroda is bővít, ezért kellenek új emberek, vagy csak eseti volt a megbízás? Biztos, hogy a kiválasztást végző kontyos csajszi helyesen választ? Miért éppen mellettünk döntene? Miért is?
7. Nem csak a kedvenc témánkban fogunk utazni. Ha egy témakör mellett tesszük le a voksunkat, nos, ez már önmagában korlátozza a piacunkat. Hogy itt elérjük a teljes foglalkoztatottságot, összehangolt, célirányos stratégiát követel. Nem árt azt is észben tartani, hogy evéssel jön meg az étvágy.
8. Nem minden megbízónk lesz jó arc... Ez véresen komoly! Szükség lesz továbbra is a pókerarcra!
9. A szabadúszás üzleti része dögunalom és átláthatatlan. Kistesómat, amikor a matek érettségire készítettem fel, mindig azzal sokkoltam, hogy: „A matek egyszerűen gyönyörű, mindig kijön...” Ebben van valami, a könyvelés is valami ilyesmi, persze, jobb, ha találunk rá egy megbízható embert.
10. Nem kell menedzser típusnak lennünk, hogy sikeresek legyünk. Létezik egyáltalán menedzser-típus? Az öltönyös, vastag szemüvegkeretes ripacsok, inkább a szánalmas kategóriában utaznak, bár a külsőség is létszükséglet, a jó értelemben vett eredetiség itt is biztos siker.

Ilise teljes cikke itt olvasható.